A Balaton körül

2011.08.17. 23:24

Tegnap (kedden) végre eljött a nagy nap. Ezt a programot hétfőre szántam, csak aznap olyan bedagadt szemekkel ébredtem (valami nap-allergia), hogy nem mertem elindulni. Szerencsére elmúlt, úgyhogy kedden már probléma mentesen vágtam neki a kalandnak. Hogy mi volt? Olyasmi, amit már régóta tervezgetek: körbebringáztam a Balatont. :-)

Utálok korán kelni, főleg nyaraláskor, így az indulásra csak valamivel 8 után került sor. Nálam volt még mindig a kölcsön versenybringa, úgyhogy természetesen ő volt a kiválasztott, nem a városi bicóm. Hogy mit vittem magammal? Szinte semmit. Két gélt, egy kis pénzt meg telefont. Csopakról indultam, méghozzá kelet felé, mert úgy gondoltam, akkor hamar átjutok a déli partra, ahol még biztos sikerül végigmennem, aztán, ha az északin valami gáz van, ott már vonatra ülhetek. Azaz: nem az UB-s irányt választottam, hanem az ellenkezőjét. Hogy ennek mi a jelentősége? Annyi, hogy a nyilak nagy része, ha halványan is, de még mindig látszott, ezért tudtam, hogy ha őket követem visszafelé, akkor nem tévedhetek nagyon el. Ezúttal is köszönet Szaszának, aki egykor kijelölte az UB útvonalát. :-)

Nagyon kellemesen indult a dolog. Barátságos volt a táj, viszonylag jól járható a bicikliút, szóval semmi negatív tényező. Mikor elértem Akarattyát, majd átküzdöttem magam a déli partra, meg voltam döbbenve, hogy két hónapja az UB-n ezt a távolságot (illetve ennél többet) futva tettem meg. Még bringával is nagyon hosszúnak tűnt. Világoson nem emlékeztem pontosan az útvonalra, és nem mindenhol látszottak élesen a nyilak, de azért kis kérdezősködéssel sikerült a déli partra jutnom. Ott nyomtam tovább keményen. Első megállóm 73 km-nél volt - Balatonszemesen, ha jól emlékszem. Itt benyomtam egy gyrost meg két pohár sört. Kellemesen felfrissülve indultam tovább. Siófokra érve felismertem a novemberi félmaraton helyszínét. Ez megint jó érzéssel töltött el. Nem mindig sikerült a kijelölt bicikliúton haladnom, de a Balatont figyelve szerencsére nagyon nem lehetett eltévedni.

A második megállóra már a déli part végén, Balatonmáriafürdőn került sor. Itt bedobtam egy nagy hamburgert és még egy kis sört ittam. Rendkívül nagy késztetést éreztem, hogy fürödjek a Balatonban, de előzőleg tisztáztam magammal, hogy a kölcsön bringát nem hagyom ott sehol, így meg kellett békélnem a helyzettel. Keszthelyt elérve örültem, hogy kivégeztem a déli partot, ott viszont valahogy véget ért a bicikliút, a fő utcát meg annyira építették, hogy a gyalogosok is alig fértek el. Le is kellett szállnom tolni egy kicsit, ami azért bosszantott, de felismertem a júniusi keszthelyi félmaraton helyszínét, és ettől jobb kedvem lett. Nagy nehezen sikerült innen is kikavarodni, aztán irány az északi part. Badacsony-valamiben voltam, amikor elég erőteljes fáradtság fogott el. Éhes már nem voltam, de egy sör erejéig beültem egy helyre, ami valószínűleg nem volt szép dolog egy olyan vidéken, ahol mindenki borászattal foglalkozik. Azért kiszolgáltak. :-) Itt már 160 km-nél jártam.

Ettől kezdve kicsit döcögősebben ment már a cucc. Nyomott a nyereg, meg a térdeim se annyira élvezték már a folyamatos pedálozást. De azért komolyabb problémát még mindig nem éreztem. Elértem Révfülöpre, a Balaton-átúszás helyszínére: megint jött a jó érzés. Megállapítottam, hogy innen már belátható távolságra van Csopak. Igen ám, csakhogy innen jött a szivatós rész. Aki az UB-n erre futott, az biztos jól tudja: innentől a bringaút hol felvisz a hegyre, hol vissza a partra. Nem is tudom hányszor kellett ezt a fel-le cuccot ismételgetni. Balatonudvarinál olyan meredek emelkedő jött, hogy kicsit leszálltam tolni. Itt már sötétedett, de nem számítottam arra, ami ezután jön...

Kicsit Tihany előtt (Örvényes vagy Aszófő?) teljesen rám sötétedett. Eleinte csak azzal volt bajom, hogy néha elfogyott az út, és nem láttam, merre folytatódik, de aztán totál sötétségbe borult minden. Nem voltam rá felkészülve, hogy nulla közvilágítás mellet az a pici fény, amit a lámpám ad, még arra se nagyon elég, hogy ne menjek neki egy fának. Rohadt fáradt voltam már és mindenem fájt, és szinte csak lépésben tudtam haladni, annyira nem láttam semmit. Isten azonban velem volt, és Ő vezetett. Az is az Ő műve volt, hogy pont akkor sötétedett rám teljesen, amikor az út középen sárgára festett csíkkal volt elválasztva, és azt meg tudtam világítani a lámpámmal. Így, ha nagyon lassan is, de bírtam haladni. Ez annyira lekötötte a figyelmemet, hogy azt se éreztem, hogy már baromira hideg van, illetve, hogy a kezem már úgy fáj, hogy a kormányt alig bírom fogni. Pontosan éreztem, hogy Isten haza fog vezetni. Kellett persze, hogy folyamatosan bennem legyen az elszántság, de ehhez is megkaptam a képességet. Balatonfüred fényeit megpillantva azt hittem, eljött a megváltás. Annyira azonban mégsem volt jó a helyzet, mert a borhét miatt annyi volt az ember, hogy megint csak le kellett szállni a bringáról, és egészen az arácsi strandig tolni. Ott visszaültem, de ismét jött a sötétség. Ezt a terepet viszont már annyira ismerem a sok futásból, hogy érzésre is ment a tájékozódás. A csopaki bevezető szakasz a szürke marhák mellett megy, majd egy kis erdős részen, amiből megint semmi sem látszott, de a helyismeretem nem hagyott cserben. Beértem Csopakra, és megláttam a fényt (szó szerint :-)). Már minden másodperc fájdalmat jelentett, de HAZAÉRTEM. És igen: egyedül körbebringáztam a Balatont 12 óra alatt.

Mit is mondhatnék róla, így összefoglalólag? Először is: a sötétedés előtt is csak kb. 20 km/h átlagot tudtam hozni, de ez elsősorban nem nekem köszönhető, hanem: 1. birngaút nem éppen jó minősége, 2. tévelygések, 3. gyalogosok és autósok zavargása. Én viszonylag óvatos vagyok, tehát ha pl. egy gyerek ugrál olyan távolságban, hogy akár az utolsó pillanatban ott teremhet előttem, akkor feltételezem, hogy így is lesz, és a sebességemet ennek megfelelően csökkentem. Persze, azért volt, hogy inkább csak kiabáltam egyet. :-) Lényeg, hogy egy versenyen, ha normális pálya van, akkor tudtam volna sokkal gyorsabban tekerni. Ugyanakkor: baromi nehéz lehet az ironman. 3,8 km-t leúszni nem nagy dolog, ezután bringára ülni szintén sima ügy. Letekerni 180 km-t viszont már elég megterhelő (de még idáig is megcsinálható). Viszont innen futni egy maratont? Hát basszus... És ezt én mondom, akinek a futás az erőssége, és futott már ultra távot is. Azt hiszem, ez is olyan dolog, amit gyakorolni kell, és nem elég külön-külön lenyomni a távokat edzésen. Egyébként idén mindhárom sportból teljesítettem többet, mint az ironman-adag, csak ugye nem egyben. Az úszás után a futás is semmiség, de így, ez a három... Majd meglátjuk.

Minden esetre, aki elindul körbetekerni a Balatont, annak ajánlom, hogy vagy érjen vissza még világosban, vagy vigyen egy jó fényszóró lámpát.

A bejegyzés trackback címe:

https://futobarom.blog.hu/api/trackback/id/tr843161435

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

pantomimes · http://ennyirefutja.blog.hu/ 2011.08.18. 10:58:10

Gratulálok, nem semmi, csak így belevágni :) Pót belső gumit vittél magaddal? Én nem nagyon szoktam és néha rámtör a para, hogy mi lesz ha kapok egy defektet. Te hogy állsz a bukósisakhoz? Ez nálunk mindig problémát okoz :) A feleségem nem szereti, én meg ragaszkodom hozzá, mert sosem lehet tudni, az hogy nem áll jól az egy dolog.

azilinha · http://futobarom.blog.hu/ 2011.08.18. 13:09:48

@pantomimes: Nem vittem pót belsőt, úgyse tudnám kicserélni. :-) Reméltem, hogy nem lesz baj, ha meg igen, vagy keresek egy szervízt a közelben, vagy felülök egy vonatra. Bukósisakom sincs, még lusta voltam venni, de egyszer talán erre is sor kerül. Hogy jól áll-e vagy sem, azon még nem gondolkodtam. :-)

effe 2011.08.18. 18:13:50

szép "kis" túra volt!
érdemes lenne bringaversenyeket is kipróbálni, mondjuk lényegesen kevesebb van,mint futóversenyböl. pl. tisza-tó maraton lesz szeptemberben. vagy csak simán körbetekerni a velencei tavat, ahányszor csak akarod. még nézni sem kell az utat, az elsö kör után akár csukott szemmel is megy :-)

effe 2011.08.18. 18:19:15

@pantomimes: érdemes defektvédelmes külsöt venni. ez nehezebb, mint a sima, de kisebb lesz a para.

Eperszemke · http://sportmano.blogspot.com/ 2011.08.19. 10:07:41

Húúú mindig tudsz meglepetéseket okozni! Nagyon szép! És örülök is ennek a bejegyzésnek nagyon, mert mi a nike után egy héttel tervezzük, csak éppen 4 napra, amolyan társasági mókaként :)
Gratulálok, nagyon ügyes vagy!

Lemúr Miki · http://hosszutav.blog.hu/ 2011.08.24. 15:40:26

Na, ezt nevezem akaraterőnek és elszántságnak, egyedül körbebringázni a magyar tengert! :)

azilinha · http://futobarom.blog.hu/ 2011.08.24. 16:52:58

@Lemúr Miki: Ez szerintem embertípus kérdése is. Én szeretek egyedül csinálni ilyeneket, olyankor teljesen bele tudom élni magam anélkül, hogy bármi mással foglalkoznék. Szép volt a táj, jó volt tekerni, finom volt a sör, szóval a sötétedésig nem is éreztem különösebben nehéz feladatnak.
süti beállítások módosítása