Az utolsó hét

2011.10.01. 18:26

Húzós hetet nyomtam le. Egy kisebb betegség-féle fizikailag kevésbé viselt meg, a nyugalmamat és az étvágyamat viszont tönkrevágta. Nincs semmi nagy baj, csak én rendkívül rá tudok parázni ilyen dolgokra. Szóval leginkább az agyam a problémás. :-)

Kedden, szerdán és csütörtökön egyaránt két kört nyomtam le a Kopaszin, azaz 8 km-t mindhárom alkalommal. Ez amolyan maraton előtti pihenős időszak volt. És lássatok csodát: egyszer se feszült a lábam! Kedden még három lehetséges okra tippeltem: 1. bemelegítés, 2. izomlazító krém használata, 3. masszázs. Szerdán már nem használtam a krémet, csütörtökön a bemelegítést is eléggé elnagyoltam, tehát sikerült feltárni az izomfeszülés elmúlásának való okát: a masszázs! A legtöbb sportoló (de talán még a nem sprotolók is) bizonyára időnként kimasszíroztatják az izmaikat, én viszont valahogy sose hittem ebben igazán. Ez alkalommal viszont meggyőződtem róla, hogy csodákat tud művelni. Csak ajánlani tudom!

A keddi futásomat csak az asztma keserítette meg egy kicsit. Nem mondhatom, hogy teljesen váratlanul ért, mivel tavaly is meg tavalyelőtt is az évnek ebben a részében tudatta velem, hogy még nem költözött ki teljesen az életemből, ennek ellenére nem készültem, vagyis nem volt nálam az ellenanyag. Mégis sikerült 5:04-es átlagot produkálnom az amúgy is gyenge tüdőkapacitásom tört részével is. A pulzusom viszont látványosan emelkedett, ezt a körönkénti lebontásban jól lehet látni. Na, de ha futásról van szó, nem vagyok én olyan kispályás, hogy az ilyesmi kifogjon rajtam.

A héten felvettem a maratoni rajtcsomagot. Éreztem az izgalommal teli barátságos légkört, ami a hasonló okból arra járó emberekből áradt. B. Fruzsival váltottam néhány szót, kölcsönösen bíztattuk egymást. Nagyon szépeket edzett mostanában, úgyhogy reálisan nézve neki nem lesz gondja. Az én rajtszámom pedig így néz ki:


Ma, szombaton csak egy nappal vagyunk a nagy esemény előtt. Ma csak egy kis átmozgatóra mentem. Izgultam, hogy esetleg legyengültem a többnapos étvágytalanság okozta helyzettől, de ahogy elkezdtem futni, úgy éreztem, visszaköltözött belém az élet. A Kopaszin valami banzáj volt, ezért kénytelen voltam másfelé futni, ami így, hétvégén nem is volt gáz. A ragyogó napsugarak megtöltöttek pozitív érzésekkel. Éreztem, hogy Isten ott van velem, és jelzi, hogy jó úton vagyok, nincs okom aggódni. Szép lett a világ és futás után jó étvággyal megebédeltem a kedvesem főztjéből. Most már félelmek nélkül, pozitívan állok a holnapi nagy eseményhez, bár kétség nem fér hozzá, hogy nem lesz gyerekjáték.

A bejegyzés trackback címe:

https://futobarom.blog.hu/api/trackback/id/tr403270452

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

szami69 2011.10.01. 23:07:52

Hajrá Nóri! Menni fog!

azilinha · http://futobarom.blog.hu/ 2011.10.01. 23:20:03

@szami69: Köszi. Igyekszem. Megyek aludni, legalábbis megpróbálok. :-)
süti beállítások módosítása