Elég régen blogoltam. Amikor van egy kis időm, mindig inkább sportolok, minthogy a sportról írjak. A maraton megvolt, további céljaim most nem nagyon vannak, ennek ellenére eszemben sincs felhagyni a futással, se az egyéb sportokkal. Igaz, néha a gondolataimban kicsit visszaszorul a sport jelentősége, de a gyakorlatban ugyanúgy űzöm. Bár nem szeretem a hideget, egyelőre bejön a hűvös idő, és általában jobbakat futok, mint melegben. Mostanában akármennyi is a táv, próbálom 5 percen belül futni a km-eket. Többnyire sikerül is, kivéve, amikor befulladtam, meg amikor nagyon esett az eső. Jó lenne persze résztávozni továbbra is (sajnos a szigetre nem jutok el minden héten), meg kéne kicsit pihenősebbeket is futni. Talán majd készítek magamnak egy olyan edzéstervet, ahol ezek is szerepelnek. Na meg a hegyi futás, amit egy időben gyakran műveltem, mostanában viszont leszoktam róla. Idén már több, mint 2500 km van a lábaimban. Elvileg meglehet a 3000 év végéig, de igazából nem presztizskérdés. Nem akarom, hogy ezek a számok határozzák meg az életemet.

Az utóbbi hetek futásaiból egyet szeretnék kiemelni. Múlt szombaton egy Fut a Face nevű program keretében a SUHANJ! Alapítvány suhancai kaptak különböző sportolási lehetőségeket a Margitszigeten. Bár mostanában ritkán nézek be a facebookra, szerencsére ezt pont megláttam, és tudtam, hogy ott a helyem. Hogy aznapra se maradjon el az edzésem, a helyszínre is futva érkeztem, majd Gusztos Pétertől kérdeztem, hogy tudok-e valamiben segíteni. Ekkor indult ugyanis a kerekesszékesek szigetkör futása. Péter javasolta, hogy Esztert toljam, akit képekről és hírből már ismertem, de személyesen most találkoztunk először. Nagyon kedves lány és a betegsége ellenére rendkívül sok pozitívum sugárzik belőle. Amíg toltam a szigeten, végig beszélgettünk. Bizonyára én vagyok a néhány milliomodik, aki megkérdezte, hogy mi történt vele és hogy éli át a helyzetét, de nagyon kedvesen válaszolt mindenre. Azt is mondta, hogy úgy gondolja, mindennek megvan a maga oka, és ez azért történt így, mert valamit tanulnia kell belőle. Amúgy meg próbálja mindenben a pozitívumokat keresni. Nagyon jó volt együtt futni és beszélgetni Eszterrel. Nagyon sok erőt merítettem belőle. Innen is köszönöm.

Amikor visszaértünk, megpillantottam Mariettát, akit már ismertem egy korábbi SUHANJ!-os futásról. Neki nem kell segítség, mert saját magát hajtja a kerekesszékben. Odamentem hozzá beszélgetni, és megtudtam, hogy egyedül lakik egy albérletben, van autója és önállóan közlekedik. De ezek csak fizikai dolgok. Itt is az nyűgözött le, hogy mennyire vidám, kedves és tele van motivációval. A balesete előtt nem sportolt semmit, azóta kosárlabdázik és vív profi szinten, ezenkívül minden egyéb sportot űz, amire csak lehetősége nyílik. Paralimpikon akar lenni, és ezért mindent megtesz. Iszonyatosan sok erőt kaptam tőle is. Valahogy annyira higgadtan kezeli a dolgokat és annyi élet van benne! Nagyon sokat gondolok rá azóta is, és tervezem, hogy elmegyek majd egy kerekeszékes kosárlabda edzésre.

Lelki energiával feltöltekezve indultam neki a hazafutásnak. Sikerült is nagyon szép átlagot hoznom, de ez nem lényeges. Amit kaptam ettől a két lánytól, abban rejlenek az élet jelentős dolgai, nem az én futó lépéseimben.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

csiripiszli12 · http://kedvesazelet.blog.hu/ 2011.10.23. 21:36:53

Ez nagyon szép tapasztalat lehetett. Nagyon jó olyan emberekkel kapcsolatba kerülni, akik egy olyan esemény után, ami az emberek többségét lelkileg padlóra küldi, inkább megerősödve kerülnek ki.

Amúgy nekem is egyik távlati célom az, hogy valamikor majd kerekesszékes sportolónak segíthessek versenyen, csak előbb a saját teljesítményemet kell egy kicsit javítanom :)

Válasz erre 

azilinha · http://futobarom.blog.hu/ 2011.10.23. 21:47:46

@csiripiszli12: Csak addig gondolod, hogy egy ilyen lelkileg padlóra küld, amíg ki nem próbálod. Garantálom, hogy nálad is sokkal pozitívabb lesz a hatás a vártnál. :-)

Válasz erre 

csiripiszli12 · http://kedvesazelet.blog.hu/ 2011.10.23. 21:52:19

@azilinha: Jaj, akkor félreérhetően fogalmaztam :) Arra gondoltam, hogy ha valaki mondjuk baleset miatt tolószékbe kényszerül, akkor sokszor összeroppan emiatt. Viszont akikről írtál, pont nem így élték meg, hanem gyarapodott az életük (nyilván nem tudom, mi történt velük, de bármi is volt az, nem lehetett könnyű elfogadni, hogy ezentúl nem fognak tudni úgy élni, ahogy addig). És ez az, ami nagyon nagy dolog, és tiszteletet érdemel.

Válasz erre 

pantomimes · http://ennyirefutja.blog.hu/ 2011.10.24. 09:06:02

Milyen furcsa a sors keze, amikor úgy érezted, hogy éppen nincs megfelelő motiváció, elmentél erre a rendezvényre és ott beszélgetve rendkívüli emberekkel újból erőt kapsz, ez tök jó.

Én azt vettem észre, hogy nekem mindig olyan dolog ad plusz motivációt a futáshoz, ami nem feltétlenül kapcsolható magához a futáshoz, hanem valami hétköznapi dolog, amit elhatározok, vagy éppen egy rossz szokásomat próbálom elhagyni.

Válasz erre 

azilinha · http://futobarom.blog.hu/ 2011.10.26. 11:25:23

@csiripiszli12: @csiripiszli12: Igen, érdekes, hogy néha pont onnan kapjuk az energiát, ahonnan a legkevésbé várjuk. :-)

Válasz erre 

risingsun 2011.10.26. 12:39:10

Köszönöm Annának az elgondolkoztató sorokat! Azt nem kevésbé, hogy megismerhettem őt ezen a sporttalálkozón! Tudjátok mi a párommal szintén sportolás közben ismerkedtünk meg. Ő kerekesszékben tolja a kosárlabdát, én meg 20 évi kosarazás után kiváncsi lettem, hogy az meg hogyan lehetséges?! Nem tudtam, hogy a szerelmet is itt találom meg, de rendkívül hálás vagyok érte! Mi együtt kosarazunk, futunk, sportolunk ez nálunk teljesen természetes! Állítólag közel s távol Magyarországon, Európában mi vagyunk az egyetlenek így, úgy hogy nagyon büszke vagyok a páromra!:-) Anna, szeretettel várunk a kosáredzésen: minden szerda este 7 óra, X. ker. Bihari út., Törekvés SE Paralimpiai Csarnok! Ma is ott leszünk!:-)

Válasz erre 

azilinha · http://futobarom.blog.hu/ 2011.10.26. 16:18:25

@pantomimes: Ebben tök igazad van. Most láttam, hogy vasárnaponként rendszeresen lesznek suhanj!-os futások a szigeten, és nagyon tervezem, hogy minél többször ellenálljak a reggeli lustaságomnak és elmenjek, mert a segítésen kívül tényleg nagyon motiváló. Úgy érzem, ez sokkal többet ér, mint egyfolytában a minél jobb eredményt hajkurászni.

Válasz erre 

azilinha · http://futobarom.blog.hu/ 2011.10.26. 16:22:39

@risingsun: Egyetlen kis javítás: nem Anna vagyok, hanem Nóra. :-) Én is nagyon örülök, hogy találkoztunk ezen a programon, a történetetek a pároddal meg igazán gyönyörű. Amúgy én próbáltam kerekesszékből kosárra dobni, de nagyon nehéz, szóval minden elismerésem nektek. A következő három szerda foglalt, de utána mindenképpen szeretnélek megnézni titeket.

Válasz erre 

risingsun 2011.10.27. 12:33:47

Bocsánat a keresztelésért!!:-) Várunk szeretettel!:-)

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: