Gondolatok az úszásról

2013.09.28. 21:45

A triatlonosoknak bizony az úszás is életük részét képezi. Úgy hallottam, néhányukat közülük ez nem motivál különösebben, sőt, csak valami szükséges rossznak élik meg a bringázás és futás mellett. Én vajon hogy állok ezzel?

561506_10151583519203519_914736863_n.jpg
A vízilabdás múlttal rendelkező apa, a Kőrös partján felnövő anya, valamint a rendszeres balatoni nyaralások következményeként igen fiatalon megtanultam úszni, a víz szeretete pedig a génjeimbe van kódolva. Általános iskolás éveim egy részét jellemezte a rendszeres úszás, több edző is kezelésbe vett és mindig pozitívan álltam a dologhoz. A versenyúszók edzése viszont lenyűgözött, és egyszercsak szóltam, hogy én is oda szeretnék járni. Igen nagy törést okozott 12 évesen, amikor mondták, hogy kiöregedtem már a versenyúszásból, és semmi esélyem. Ekkor tudatosult, hogy az én edzéseim csak bohóckodás, a "nagyokhoz" meg soha nem fogok tartozni.

Az úszás és a víz szeretete megmaradt, de az uszodáért már nem annyira rajongtam, inkább a nyílt víz vonzott. Az átlagnál sokkal jobban bírtam a hideg vizet, így nálam a balatoni fürdő szezon februártól novemberig tartott.

1044625_10151508211773519_588599048_n.jpg Szerettem a tavakat, folyókat és a tengert, a nagy hullámok csak még vonzóbbá tették a dolgot. 6-szor úsztam át a Balatont, és a 4 Brazíliában töltött évben is annyit úsztam a tengerben, amennyit csak bírtam. Legjobban azt szerettem, amikor egy-két caipirinhát (koktélt) is megittam, és úgy dobáltak a hullámok. A dupla szédítő hatástól szabadult csak fel igazán az endorfin! :-) De mindez továbbra is csak bohóckodás volt, jó úszóvá továbbra sem váltam.


380572_10150918488443519_767702960_n.jpg
Brazília, a lehtőségek országa (legalábbis számomra azt jelentette a 4 év) megnyitotta az utat, hogy újra edzőnél próbálkozzak az úszással. Sok dícséretet kaptam, mert minden edzésen leúsztam legalább 3 km-t, és sose álltam le a falnál dumálni, csak arra az időre, amíg az edzői instrukciók elhangzottak. Mivel ekkor már futottam egy ideje, az edzőm elküldött egy aquatlon versenyre (1 km úszás + 6 km futás volt az adag). Itt kóstoltam bele először a verseny ízébe. Akkor még nem tudtam, mi vár rám a következő években... :-)

A futást 8 éve tolom elég keményen, mellette mindig űztem más sportokat is, leginkább az aerobik különböző fajtái kerültek képbe.

523520_10150905196283519_1182867326_n.jpg

A triatlon gondolata 2011 óta foglalkoztat, de csak az idén vágtam bele valóban. Igaz, azóta is a futásnak van a legnagyobb prioritása, de bizony itt van mellette a rendszeres bringázás és úszás is. És rájöttem: úszni JÓ!!! Igaz, jó úszó azóta se vagyok (és feltehetőleg soha nem is leszek). 24 perc/km sebességet tudok stabilan tartani gyorsúszásban, de ez legalább megy a végtelenségig. És közben jól érzem magam a vízben, nem is várom az edzés végét (ami pl. a futásokról kevésbé mondható el). Tehát úszásra fel, mert igenis, ez nekem való. (Már csak az a kérdés: hogyan lehet valakiből jó úszó?)

994765_10151488027463519_374446340_n.jpg

A bejegyzés trackback címe:

http://futobarom.blog.hu/api/trackback/id/tr675538656

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.