Most egy sporttársamról szeretnék írni, aki két éve tanult meg úszni, és akkortájt próbálkozott először az országúti kerékpározással is. Ma ennek a lánynak semmiség sok km-t leúszni, akár hullámzó, nyílt vízben is. A 140 km feletti bringázások a heti menüjébe tartoznak, a 100+-osak meg meg se kottyannak neki. Mindezt úgy, hogy ő csak átlagos szeretne lenni, valamint kicsit soványabb a jelenleginél.

Amikor megismertem Ágit, többnyire fényképezni és videózni járt a sportversenyekre. Ilyenkor mesélte, hogy ő is szokott edzegetni, de nagyon távol áll még tőle bármilyen verseny. Főként a leadni kívánt kilóira panaszkodott. Akkor még úgy tűnt, neki tényleg idő kell, mire rendes versenyző lesz belőle. 2014. novemberben lefutotta élete első tízesét a siófoki BSI-s rendezvényen. Igaz, utolsó lett, de minden méterért hősiesen megküzdött. Utána azonban úgy döntött, a futás még nem neki való, mert fáj tőle a lába, ahhoz előbb tényleg le kell fogyni. Annál lelkesebben vágta bele magát az úszás rejtelmeibe, illetve a tekerésbe. Télen sokórás spinningek, nyáron az egyre hosszabb kinti tekerések.

Úgy történt, hogy idén együtt mentünk a fűzfői öbölátúszásra. Szép időnk volt, de kissé szeles, amit a hullámok igen jól visszatükröztek. Ági nyugtalan is volt emiatt, hiszen még nyílt vízi tapasztalattal alig rendelkezett. Próbáltam meggyőzni, hogy a hullámok a barátaink, jól elringatnak, és ilyenkor nem az a cél, hogy gyorsak legyünk, csak hogy teljesítsük. Ági el is fogadta, és problémamentesen magáévá tette a 3 km-nél jóval hosszabb távot, mert a hullámok azért igencsak cikkcakkosá tették az útvonalat.

agi_balaton.jpg

Egy héttel később eljött a Balaton-átúszás, amiről tudjuk, hogy 5,2 km (már, ha nyílegyenesen úszik az ember). Ági már jóval bátrabbnak tűnt, aggódásnak nyomát se láttam rajta. Egymásnak jó úszást kívánva elstartoltunk Révfülöpről, és megbeszéltük, hogy Bogláron találkozunk. Élveztem az úszást, és sokat gondoltam Ágira reménykedve, hogy vele is minden rendben. 2:04 alatt teljesítettem a távot. Kicsit ettem-ittam, majd gondolkoztam, elmenjek-e felvenni a csomagot. Úgy döntöttem, előtte odamegyek a vízhez megnézni, kik jönnek éppen ki. Alig akartam elhinni, de Ági pont ott volt a „befutók” között. Úgy tűnt, alig valamivel utánam ért be. 2:25 lett az ideje, ami elsőre szerintem extrém jó eredmény! Ez nyilván nem az uszodai hosszak átlagtempójával kell összehasonlítani, hiszen medencében (főleg a 25-ösben) mindenki jóval gyorsabb. Aki rendszeresen úszik nyílt vízben, annak ez nem újdonság. Ismétlem: Ági két éve tanult meg úszni!! Egy átlag balaton-átúszó kb. 3 óra teljesíti a távot, de 7 óra felettit is láttam az eredménylistán. Nekem ez a 9-ik átúszásom volt úgy, hogy gyerekkorom óta természetes közeg a nyílt víz, és mindössze 21 perccel előztem meg Ágit. Azt hiszem, ez elég sokat elmond. Ámulok, és nem győzök gratulálni.

De nem „csak” ennyi a teljesítménye. Bringázni ugyan nem voltunk együtt, de az edzésnaplójából és a beszélgetésekből tudom, hogy hetente többször teker olyan távokat, amiket én az idén szinte egyáltalán nem. Ma pedig rendkívül szeles nap van, nekem is bringáznom kellett volna, de inkább futásra cseréltem a dolgot. Nem érzem magam biztonságban az országúton, amikor a szél ide-oda tologat. Ágit ez sem zavarja, ő ma is lenyomta az adagját, mert nem kispályás. És, amire készül… Végre versenyezni fog, de nem akárhogy! A nagyatádi ironman váltóban ő lesz az úszó és a bringás, vagyis 3,8 km-t tesz meg a vízben, majd 180 km-t teker, hogy utána a csapattársa futhassa a maratoni távot. Hát bakker! Egyszer én is ugyanígy az úszó és a bringás voltam egy váltóban, és a legkisebb mértékben sem mondhatom, hogy könnyű menet volt! De Ági rendkívül lelkiismeretesen készült, így minden esélye megvan, hogy sikerrel vegye az akadályt.

ag_bringa.jpg

Egyedül önbizalom terén lenne még mit fejldőni, mert Ági általában nem elégedett az eredményeivel. Persze, mi magunk sokszor nem tudjuk objektíven megítélni a saját teljesítményünket, és igazából nekem szimpatikus is, hogy nincs elszállva magától. Pedig lenne rá oka! :-) Annyit tudok mondani, Ági: rendkívül nagyra becsülöm a szorgalmadat, a kitartásodat és az eredményeidet. "Sajnos" már átlagos nem lehetsz, mert ahhoz 3+ alatt kellett volna átúsznod a Balatont! :-) Nagyon sok sikert kívánok Nagyatádra, és tudom, hogy utána is mész tovább a megkezdett úton. És, ahogy ismerlek: nem is akárhogy! :-)

agi_159km.jpg

A bejegyzés trackback címe:

http://futobarom.blog.hu/api/trackback/id/tr468892668

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.