Szálka triatlon XL

2013.08.20. 22:11

Ha korábban olvastátok a blogomat, talán azt hiszitek, már nem is futok. Nos, akkor tévedtek! Tavaly nyár végén valóban volt egy holtpont, de szerencsére nem tartott sokáig, októbertől ismét a sportnak szentelem életem jelentős részét, abból is elsősorban a futásnak. De nem csak...

Futásilag a km-hiányról nem számolhatok be, nagyon szép távokat nyomok, de a tavalyihoz hasonló eredményeket az idén még nem sikerült produkálnom. Emiatt edzőhöz fordultam, akivel egy új úton is elindultunk, méghozzá a triatlonén. Tavasz vége felé megvettem a bringát, amiről két éve álmodoztam, így minden akadály elhárult a felkészülés útjából. Ironman féltávot tűztem ki célul, és erre az augusztus 17-i Szálka triatlont találtam a legmegfelelőbbnek. Ez 1,9 km úszást, 90 km bringát és 21 km futást foglal magában.

Az edzésekről röviden csak annyit, hogy sok melót fektettem bele, gyakran napi kétfélét is toltam, voltak hajnali kesések és éjszakába nyúló szaladgálások, és sok hétvége is az edzések áldozatául esett. Nem akartam a véletlenre bízni a dolgot. Nem arról van szó, hogy ne tudnék úszni akármeddig, vagy ne tudnám tekerni a bringát, a futásról nem is beszélve. De egész más dolog ezt a három sportot külön-külön űzni, mint egy versenyre besűríteni őket, ráadásul nem is rövid távon. (Aki még nem próbálta, bringázzon egy hosszabbat, majd váltson át futásra. Rá fog jönni, hogy nem olyan érzés, amit versenyen kéne először megtapasztalni.)

Júliusban a Balaton-átúszás halasztgatása miatt lehetőségem nyílt az utolsó pillanatban benevezni a szombathelyi Vasi Vasember olimpiai távú triatlon rendezvényre, ahol rövidebb távon kipróbálhattam az úszás-bringa-futás sorozatot, verseny körülmények között. Nem kis meglepetésemre 3-ik helyet értem el a kategóriámban, tehát életem első triatlon versenyén dobogóra állhattam. Az 1,5 km úszást, 40 km bringát és 10 km futást 2 óra 42 perc alatt teljesítettem.

Egy hónappal később pedig eljött a hatalmas pillanat, amire hónapok óta készültem. Ott álltam a szálkai strandon, izgatottan. Tudtam, hogy a felkészültségi szintem megfelelő, de mégis... Annyi mindent el lehet bénázni! Egy futóversenyen az ember elrajtol, fut, aztán célba ér. Itt viszont depózni kell, ami alapos átgondolást igényel, főleg a kevésbé rutinos versenyzőktől. Vajon minden cuccomat kikészítettem a depóba? Melyik bólyákat is kell megkerülni az úszásnál? Basszus, azt mondják, a bringa pálya tele van úthibákkal, tavaly még baleset is történt. Ha vége a bringának (bár tartanék már ott!), le kell futni vele a depóba, ott futócipő fel, depóból ki, és csak onnan indul a hivatalos futás. Minden eszembe fog jutni a kellő időben, és jól fogom csinálni? Ilyen gondolatok kavarogtak bennem.

Végre elrajtoltunk. Tudtam, hogy az úszás nem az erősségem, és nem lepett meg, hogy a mezőny nagy része röviddel az elején elhúzott. Vígasztalt, hogy mögöttem is voltak bőven. Meg aztán jó volt, hogy csak mentem a tömeg után, és nem is kellett néznem a bólyákat. Igazából kellemesen telt az 1,9 km (amiről utólag kiderült, hogy több száz méterrel is hosszabb volt). Vízből ki, órára pillant: 49 perc. Basszus, ez rohadt sok! Na sebaj. (Akkor még nem tudtam, hogy hosszabb volt a táv.) Bringához oda. Karesz adta a telefont, karra rögzíthető tartóban, minden mást gyorsan elő a depóból. Alig több, mint 2 perc alatt már a bringán ültem. A 4 körös pályán az első kör volt igazán para, tényleg sok úthiba, lefelé a száguldás helyett a féket nyomtam. Később javult az út minősége. Két baromi meredek emelkedő volt, ahol sok versenytársam tolta a járgányt. Szerencsére én erre nem kényszerültem rá, ami növelte az önbizalmamat. Ahogy várható volt, bringázás alatt megelőztem sok nálam gyorsabban úszót, de azért engem is előztek páran. Sebaj. Az első két körön még alig néztem az órát, csak utána kezdtem el számolgatni, hogy hol is járok, és ez mit is jelent a tervezett időhöz képest. Megnyugodtam, mert láttam, hogy ha így folytatom, minden a legnagyobb rendben. Tehát így folytattam, és rendben is volt minden, kb. 3:20 lett a bringa. (Azért "kb", mert még nem látom a hivatalos eredményeket.)

1000238_10151601085113519_253995464_n.jpg

Szerencsére ismét nem bénáztam semmit a depónál, bringát gyorsan le, futócipő fel, garmin óra és pulzusmérő szintén (ezeket a bringázásra nem vittem, mert az aksi nem bírta volna a teljes távot, és a futásnál fontosabbnak tartottam, hogy lássam a pulzust, mint a bringánál). Bringa-futás váltás már ismerős érzés, semmi ijedelem. Elindulok kicsit gyorsan, de ott áll Balázs, az edzőm, és figyelmeztet a pulzusra. Tényleg, megbeszéltük, hogy az első 5 km-t nagyon óvatosan! Rendben, visszaveszek. Egész jól érzem magam. 5 km után minden rendben. Második kör indul. A tűző napon kívül semmi probléma, de útközben rengeteg a frissítés, slaug, zuhany, így a meleget is ki lehet bírni. Harmadik körön még mindig jól vagyok, kicsit belehúzok. Negyedik körön is nyomom még, kissé fáradtan, de mámorosan, hiszen már tudom biztosan, hogy megvan.

1175490_10151601085103519_2049700232_n.jpg

És tényleg!!! A célbaérést nem tudom elmondani, hirtelen minden értelmet nyert. 100% euforia! Karesz várt a célban. Sokmindent el kellett szenvednie az edzéseim során, a versenyhez is asszisztálnia kellett, de ebben a pillanatban őszinte örömöt láttam az arcán. (Csak nem büszke volt a feleségére? :-)) Balázs szintén ott volt a befutómnál, és majdnem úgy örült, mint én. Még jó, hiszen a felkészítésben rengeteg melója volt, ami most meghozta gyümölcsét. A tervezett időmnél 19 percet jobbat mentem, azaz 6 óra 11 perc alatt célba értem. Akkor csak a mámort éreztem, a gondolataim nem jutottak túl messzire. Karesszal és két haverjával leültünk, és nyomtam két meggyes sört, miközben a verseny minden apró részletét átbszéltük. Egyszercsak jön Balázs, és mondja, hogy nemsokára lesz eredményhirdetés, ki ne hagyjuk. Kérdeztem, hogy érdemes-e lemennem, mire a válasz: "erősen gondolom". ;-) Pár perc múlva Béci jött a hírrel, hogy a kategóriámban első lettem. Hát, ilyen érzést csak a heroin injekció okozhat még, de ez kicsit talán egészségesebb, ráadásul a jövőben is emlékezni fogok rá. :-) És tényleg, bemondják a nevemet, és ott állok a dobogó tetején. Persze, ez csak korosztályos. Maratonon és félmaratonon volt már abszolút győzelmem is a női mezőnyben, de a triatlont 4 hónapja kezdtem el, és ahogy írtam, kimondottan gyenge úszó vagyok. Ezért én ezt most abszolút jó eredménynek élem meg. A helyezés persze mezőny függő, az időeredmény viszont önmagáért beszél.

1173699_10151601088378519_1789102393_n.jpg

Köszönöm Balázsnak a felkészítést, Karesznak a háttérmunkát, és mindenkinek, aki lehetővé tette a felkészülésemet (pl. a munkahelyemnek, hogy nem túlóráztat :-)). Az élet persze nem ért véget, és a sportkarrier se (remélhetőleg). Tervek vannak még, de erről majd a maga idejében.

A bejegyzés trackback címe:

https://futobarom.blog.hu/api/trackback/id/tr925468850

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

iramszarvas 2013.08.21. 07:48:35

Gratulálok! (Azért a „kimondottan gyenge úszó” erős túlzás!)

azilinha · http://futobarom.blog.hu/ 2013.08.21. 11:27:51

Köszi!
Na jó, mondjuk úgy, hogy fejlődő képes úszó vagyok. :-)

pantomimes · http://ennyirefutja.blog.hu/ 2013.08.22. 07:53:41

Gratulálok! Számomra felfoghatatlanok ezek az eredmények, nagyon komoly edzésmunka lehet mögötte, gondolom idővel (mondjuk jövőre?) már a teljes ironman táv a cél. Azért még fogsz "sima" futóversenyre is járni, vagy az már smafu? :)

azilinha · http://futobarom.blog.hu/ 2013.08.22. 10:27:51

Ez volt az első filter az ironman-re. Úgy gondoltam, ha ez sikerül, akkor érdemes elgondolkodni rajta. És igen, azt hiszem, nekiállok felkészülni, és jövő ilyenkorra talán pont kész leszek rá.
A sima futóversenyek is érdekelnek, a Sparra nevezek is hamarosan. Ezzel csak az a bajom, hogy nem tudom már a tavalyi-tavalyelőtti eredményeimet produkálni, és ez kicsit lehangol. De edzői segítséggel talán egyszer még ez is összejön.