Szigetelés
2011.08.25. 22:03
Tegnap, szerda lévén a margitszigeti Nike futóklubba mentem edzésre. Eredetileg felmérő szigetkört ígértek be, de a a hőmérsékletre való tekintettel a főnökség megkegyelmezett. Az új terv szerint 5*1000-et futottunk keményen, 1 perces pihenőkkel. Zsuzsi nem is követelt gyors tempót. Azt mondta, aki 4:30-as átlaggal tervezi a félmaratont, az most 4:15-ös ezreket fusson. User friendly szám.
Gimnasztika és bemelegítő futás után Dávid vezetésével neki is indultunk. Nem mondom, hogy kellemesen éreztem magam, de az általános résztáv utálatom lényegesen kisebb mértékben jelentkezett a szokásosnál. Így alakultak az ezreim: 3:57, 4:05, 4:04, 4:11, 4:18. Az utolsó is valószínűleg erősebb lett volna, ha nem ő az utolsó. 35 fokban én ezt nem látom olyan tragikusan rossznak. Visszafutottunk a klubba, ahol Zsuzsi éppen a 7 órás csoportnak tartotta a bemelegítést. Beálltam én is a végére, mert velük is akartam még futni egy kört. El is indultunk nagyjából 6:30-as tempóban. Ez nekem remek gyakorlat a türelem fejlesztésére, mert iszonyat lassú, de tudom, hogy néha ilyet is kéne. A felénél mondta Zsuzsi, hogy aki akar, az begyorsíthat 5-ösre. Mivel nálam volt remek mérőeszköz, én próbáltam vezetni ezt a csoportot. Jöttek is velem szépen az emberek, majd a végén Dvorcsák még jobban be akart gyorsítani, így voltak, akik 4:40-essel futottak be. És ezek a 7 órások a kezdőbb csoport... Szerintem nagyon jól nyomják. Gergő kicsit elégedetlen volt magával, hogy neki ez már nem ment, dehát basszus, nincs még egy éve se, hogy fut! És 1:55-ös félmaratont tervez. Néha az agyam eláll, ahogy az emberek fejlődését látom, és nekik még ez se elég. Nem hozzám kell viszonyítani, mert én sokkal régebben nyomom, és magamhoz képest jóval gyengébb fejlődési tendenciát mutatok. Amúgy 12,5 km lett az aznapi adagom.
A végén a társaság nagy része beült sörözni, én azonban téptem haza, mert van egy kedvesem, aki itthon várt, és aki nekem nagyon fontos. :-) Én csak a vizes tartályt csapoltam meg alaposan, bár kicsit csalódással, mert Sanyosz olyasmit mondott, hogy megérdemelnénk egy ilyet:
Ma (csütörtökön) a reggel kapta a sportolás szerepét: uszoda. A korán kelésnél kevés dolog visel meg jobban, de időnként rászánom magam, ha tudom, hogy ez az ára annak, hogy ne maradjon el a napi sport. Ma pedig meló után más programom volt, így kénytelen voltam ilyen mazochizmushoz folyamodni. Ami pedig az uszodában várt: nagy medence lezárva, csak a kinti 4 sávos 25-ösben lehetett úszni. Ezt még a recepciós se közölte, csak levette a bérletemről az alkalmat, mint mindig. Kicsit hülyét kaptam, mert 25-ösben eleve is elég szar úszni, másrészt a népsűrűség se volt kicsinek mondható. Persze, ha mindenki sportolásra használná a medencét, még el lehetne lenni valahogy, de vannak, akik jó ki komótos mellúszással a sáv közepén nyomják, így lehetetlenné teszik, hogy megelőzzék őket, ha szemből is jönnek. A falnál meg hiába tudják, hogy én vagyok a gyorsabb, benyomulnak elém. Először azt hittem, 1 km-nél többet idegileg nem fogok bírni, de aztán erőt vettem magamon. Tudom, hogy nem kell így felhúznom magam, meg a vége felé kicsit csökkent is a népesség, így lenyomtam a tervezett 2 km-t, majd felfrissült erővel tekertem a melóba, hogy az agyamat is edzhessem kicsit. :-)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
pantomimes · http://ennyirefutja.blog.hu/ 2011.08.26. 07:59:21
Én is néha felhúzom magam az emberek nemtörődömségén futás, vagy úszás közben és ez olyan rossz, mert elvileg pont ki kellene kapcsolni ezeknek a tevékenységeknek és nem még több feszültséget generálni.
azilinha · http://futobarom.blog.hu/ 2011.08.26. 09:11:27
