Eljött a nagy nap. Vasárnap reggel 7-kor kelni nem a legkellemesebb, amit el tudok képzelni, de a futóversenyláz hamar felfrissített. A cuccaim már mind elő voltak készítve, így csak öltözés, kajálás és indulás.

A helyszínre érve ledöbbentett, mekkora területet foglal el a sportközpont. Eleinte csak sétáltam fel-alá, hiszen a rajtcsomag már nálam volt, így a cuccleadáson kívül semmilyen intézni való nem várt rám. Ismerősöket keresgéltem viszonylag kevés sikerrel, valamint próbáltam tájékozódni a felkínált programokról, lehetőségekről. Igazából azonban tompa volt az agyam, nem is bírta felfogni a dolgokat, hiszen a verseny előtti izgalom kiszorított minden egyéb gondolatot. Nagy örömömre meghallottam, hogy kezdődik a közös bemelegítés. Az ilyet nagyon szeretem, mert tudom, hogy rendkívül fontos, de egyedül sokkal kevésbé veszem rá magam. Ezúttal Update Norbi és felesége voltak, akik bemutatták a gyakorlatokat, mi meg velük nyomattuk.

Átsétáltam a rajt helyszínére, ahol megláttam egy pasit brazil színekben. Odamentem hozzá megtudakolni, honnan jött. Kiderült, hogy riói, amit az akcentusából még azelőtt felismertem, hogy megmondta volna. (Nagyon penge vagyok a brazil portugál nyelvjárásokban.) Mondta, hogy a maraton kedvéért jött Budapestre, de összekötötte az alkalmat a szabadságával. Büszke voltam rá, hogy mi, magyarok olyan vonzó programot tudunk ajánlani, amiért még a világ legszebb városából is jön ide ember.

Ezután találkoztam Bitliszbával és Valival. Nagyon megörültem nekik. Igazából a 3:30-as iramfutókat kerestem, de nagyon hátra álltak be, olyannyira, hogy még a 4 órások is előttük voltak. Ezt azóta se értem, de Bitliszbá azt javasolta, hogy induljunk előbbről, és inkább hagyjuk, hogy majd az iramfutók beérjenek minket. Előre is mentünk, és egyszer csak eldördült a rajtpisztoly.

Mosolyogva és beszélgetve kezdtünk, bőven 5 percen belüli ezrekkel. Minden km végén kommentáltam, hogy mennyi lett az előző, majd megállapítottuk Bitliszbával, hogy túl gyors, de mégsem adtuk lejjebb. Vali később előrébb ment, mert neki 3:20 volt a célja, míg nekünk 3:30. Mintegy 10 km-ig úgy éreztem, hogy minden tök jó, életem végéig tudnám tolni abban a tempóban, de aztán jött a jelzés a szervezetemtől, hogy ideje egy kicsit visszavenni. Bitliszbát el is engedtem. Jó ideig még sikerült tartanom az 5 percen belüli ezreket, de már egyre nehezebben, és nagyon rémisztő volt, hogy még több mint a fele hátra van. Október ide vagy oda, tűző napsütésben futottunk, és a rakparton állítólag 30 fokon felüli hőmérsékleteket mértek. Többnyire jól tűröm a meleget, de most folyamatosan szomjas voltam, és úgy tűnt, a frissítőpontok fényévnyire vannak egymástól. Kb. a felénél jártam, mikor egyértelművé vált, hogy nem fog menni a 3:30-as célidő. Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy kiállok, hiszen ha csak szar időt tudok menni, akkor minek, de abban a pillanatban éreztem azt is, hogy feladni a legrosszabb döntés. Ha kiállok, azt életem végéig vereségként fogom elkönyvelni, míg ha végigfutom, akármilyen gyenge tempóban is, tudni fogom, hogy mindent beleadtam, ami bennem van.

A budai rakparton irdatlanul hosszú szakaszt nyomtunk. Mivel szoktam arra egyedül is futni, tisztában voltam a végeláthatatlanságával, és próbáltam magam azzal vigasztalni, hogy most legalább le van zárva az út, és nem kell folyamatosan autós-bringás-gyalogos összetűzésekbe kerülni. Próbáltam nézni a tájat is, hogy milyen szép, és mennyire fantasztikus, hogy októberben még teljesen nyár van. Szóval táplálgattam magamban a pozitív gondolatokat, de az izmaim valahogy egyre kevésbé engedelmeskedtek. Az 5 perces ezreket már rég a múlt homálya fedte. Gyors fejszámolásokat végeztem, hogy mennyit veszíthetek km-enként, ha a 3:40-be be akarok férni, de gondolatban már kiegyeztem abban is, ha csak egy 4 órásat sikerül összehozni. Ilyesmit mondogattam magamnak: tök mindegy, lesz ami lesz, csak nyomjad!!! És eszerint is cselekedtem.

A szurkolókról még nem is írtam. Iszonyat sokan voltak és eszméletlen jó hangulatot teremtettek. Utcai zenészektől kezdve minden volt szinte a teljes útszakaszon. A dolognak ez a része rendkívül felemelő volt, csak sajnos ahogy egyre zombibbá váltam, úgy egyre kevésbé fogtam fel magam körül az eseményeket. Több szurkoló is a nevemen szólított, akikről azóta se tudom, kik voltak, mert arra se volt energiám, hogy odafordítsam a fejem. Kb. 35 km-nél egy bringás, bukósisakos valaki kálciumos vizet ajánlott fel. Természetesen visszautasítottam, de még ahhoz se volt erőm, hogy megnézzem, ki az. A hangja alapján gyanús volt, hogy a főnököm. (Ma tisztázódott a munkahelyemen, hogy valóban ő volt. :-)) Futótársaim is néha váltottak velem egy-egy szót, de nagyon nehezemre esett reagálni. Úgy érzem, hogy az utolsó utáni energiákat adom ki magamból. Mondogattam magamban, hogy már csak 2 szigetkör, már csak 1 szigetkör, már csak 1 Kopaszi kör, stb, ez már békaügetésben is, pókjárásban is, fókamászásban is megy. Egészen hatásos szuggeszciónak bizonyult, mert még arra is volt erőm, hogy megmásszam a Nyugati-felüljárót. Onnan már tudtam, hogy egy köpésnyire van a cél, csak az a köpés akkor végeláthatatlannak tűnt. Szerettem volna 3:40-en belül maradni, de az utolsó pár száz méteren láttam, hogy épphogy lemaradok róla. De mégiscsak eljött a fantasztikus pillanat: célba értem!!!!!!!!!!

Nettó idő: 3:40:39. 593 női versenyzőből ez a 35-ik helyre volt elég, a kategóriámban pedig 10-ik lettem. Ahogy megálltam, majdnem elvesztettem az egyensúlyomat, és egyből az egészségügyi sátorba akartak vinni. Ekkor láttam, hogy Bitliszbá érkezik a célba. Meg voltam győződve róla, hogy ő végig előttem volt, de ezek szerint valahol megelőztem, amit a zombi agyammal nem vettem észre. Végül nem volt szükségem egészségügyi ellátásra, csak egy protekciós pohár vizet kértem onnan. Ledöglöttem a fűben a fóliára, amit osztogattak erre a célra, és megállapítottam, hogy bizony, gőzerővel süt a nap. Mindenem fájt, mozdulni is alig bírtam, de rendkívül jól éreztem magam. Basszus, megvan a maraton!!! Megpróbáltam feltápászkodni és eljutni a cuccos sátorhoz. Összefutottam RoadRunner Mariannal, a szigetes Janival és Andrással, Vajda Zsuzsival és Dáviddal, Tóth Timi volt munkatársammal, A. Évával és még jó néhány emberrel. Mindenkivel beszéltem pár szót. Végre hangokat kiadni már bírtam, a járás viszont továbbra is nagy nehézségekbe ütközött. De baromi jól éreztem magam!! :-)

Hogy tíz perccel kifutottam a tervezett időből és még PB se lett? Őszintén szólva egyáltalán nem érdekel. Kihoztam magamból mindent, ami bennem volt, így a lelkiismeretem teljesen tiszta. Úgy gondolom, edzhettem volna rá többet, és akkor talán jobban sikerült volna, de az is lehet, hogy csak a meleg tett be. Mindenki, akivel beszéltem, rosszabbat futott a tervezettnél, tehát tényleg lehet valami központi ok. De nem akarom okolni a meleget és nem próbálok hibát keresni, mert igazából abszolút elégedett vagyok.

Mások sokszor jönnek azzal, és időnként bennem is felmerül a kérdés, hogy minek ez a sok erőfeszítés? Nem egyszerűbb beülni egy kocsmába vagy kiülni valahova a haverokkal csak úgy? Nos, most határozottan úgy éreztem, hogy az ember azt tudja _valóban_ értékelni, amibe minden energiáját beleadja. Egy jó buli is okozhat jó hangulatot, de össze nem hasonlítható azzal az eufóriával, amit egy lefutott táv okoz, és főleg ha ez a táv maratoni. Amiért nem küzdünk meg, az okozhat átmeneti vidámságot, de amiért majdnem a vérünket is kiadjuk, az életre szóló élményt ad. Ezúttal köszönöm Istennek, hogy ott volt velem végig, és a legnehezebb pillanatokban megadta azt, ami szükséges volt ahhoz, hogy ne adjam fel. És köszönöm Karesznak, hogy enged edzeni, mert látja és érti, hogy ez nekem mennyire fontos. Remélem, hamar rendbe jön a térde, és hamarosan róhatjuk együtt a km-eket. Gratula minden sporttársamnak és a támogatóknak.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

pantomimes · http://ennyirefutja.blog.hu/ 2011.10.04. 10:58:58

Gratulálok!! Az a lényege az egésznek amit le is írtál, mindent beleadtál, vasárnap ez jött ki. Nekem nehezemre esik ez a rakparton fel-alá futkározás, kicsit elveszi a kedvem néha mikor egy hosszabb ilyen szakasz jön. Karesz hogy van amúgy? Mikor futhat újra? Végül úszni lejárt?

Válasz erre 

azilinha · http://futobarom.blog.hu/ 2011.10.04. 11:07:23

@pantomimes: Mentálisan elég durva az a rakpart. Kegyetlenül hosszú, egyenes szakasz.

Karesz néha futogat már, és talán javul, de még nem tökéletes a térde. Ma elmegyünk megnézetni ultrahanggal. Úszni jár, és kezdi megszeretni szerencsére, de azért jobb lenne, ha már rendesen nyomathatná a futást is.

Válasz erre 

sanyosz75 2011.10.04. 11:11:41

Szép volt, Nóra. Megint csak ámuldozom a teljesítményeden. Az írás pedig remekül összefoglalja a verseny hangulatát.

Az első pár kilométeren összerázódtam egy lánnyal, aki szintén a 3:45-re hajtott, és együtt nyomtuk az 5:20-akat. 27 km-ig egymás mellett futottunk (vicces volt, mert közben egy szót sem szóltunk egymáshoz), majd 27-28 km-nél leszakadtam tőle, messze elhúzott. 31-nél láttam, hogy előttem sétál. Először elfutottam mellette, de aztán úgy gondoltam, hogy mégis bevárom, és majd együtt könnyebb lesz. Alaposan belesétáltunk, majd 3-4 későbbi frissítőpontnál újra, de a köztes szakaszokon (itt már beszélgettünk :)) valahogy mindketten olyan tartalékokat tudtunk mozgósítani, hogy a fáradságot is kevésbé éreztük, a végére még a sprint is ment. Újra meg kellett tapasztalnom, hogy micsoda erőt rejt, ha találsz valakit, aki kb. azonos tempóban képes az embert húzni, vagy átlendíteni a holtponton.

Válasz erre 

sanyosz75 2011.10.04. 11:12:26

@azilinha: Karesznek jobbulást!

Válasz erre 

Lemúr Miki · http://hosszutav.blog.hu/ 2011.10.04. 11:20:24

Gratulálok, szép küzdés, szép idő! :) Kb. 3 percet rámvertél, meg is említettelek a posztban. :)

Válasz erre 

Lemúr Miki · http://hosszutav.blog.hu/ 2011.10.04. 11:21:49

Egyébként a hosszú, egyenes szakaszok nekem bejöttek, inkább a hidak körüli alattomos dombocskák és a kanyarok körüli kis torlódások vettek ki sokat belőlem.

Válasz erre 

bitliszbá 2011.10.04. 12:05:13

Na szóval... A rakparton mentél el, mert sokat frissítettem de nagyon beindultál, ahogy visszakanyarodtunk. A felüljárónál már 4-500 méterrel voltál előttem, de a vége nekem megint visszajött olyan 4.40-es átlagra. Így jöttem be utánad 10-15 másodperccel.

Én simán a melegre fogom :)
MERT:
1.ha nincs az meleg, nem iszom annyit, hogy az Erzsébet hídtól a Kopaszi gátig csak azt figyeljem, hol tudok kiállni pisilni. És ezzel persze lassultam is.
2. nem kell kiállnom
3. nem veszítem el a tempómat (27-ig mentem mint a gép 28-ra 2.14-et terveztem és a kiállással is csak 2.17 lett)
4. a tempó elvesztésével, no meg a kiállásnál elvesztett folyadék miatt is, rám is rámtört az állandó ihatnék.

Igazán a 30 és 36 között egyfolytában ittam a frissítőkön, de a végére rendbe jöttem. kb a Parlamenttől megint jólesett a futás. Az utolsó 3 kilométer, meg egyenesen csodás volt.
Összességében én is nagyon elégedett vagyok, mert csak picit éreztem azt, hogy talán elfutottuk az elejét, de már közben sem voltam benne biztos. Így utólag pedig azt gondolom, hogy nem futottuk el. Egy hűvösebb napon az a mi tempónk, és simán bejövünk 3.20 körüli idővel. (csendben megjegyzem, hogy akár kicsit jobbal is..)

Megint csak bejött, hogy jó az, hogy vannak olyan futók, akikhez lehet igazodni, mert kb azt tudják, amit én. Te vagy az egyik. Én azért depóztam sokat a rakparton, mert amíg nem értél utol, addig úgy gondoltam ráérek :) Ervin sem hagyott le (ő egy győri futó, a Nike-n másodpercre azonosat futottunk, most 4 másodperc volt köztünk a különbség). Amikor utolértél, kb akkor jött Lemur Miki is, uh. gondoltam ideje futni megint, de még kellett 1-2 kili, amíg ráéreztem újra az igazi futás ízére.. hát kb ennyi hosszan.

Röviden meg: Jó volt, na!

Válasz erre 

korpaZASZ · http://korpa.blog.hu/ 2011.10.04. 13:41:11

Én is gratulálok, nagyot küzdöttél, azért a meleg tényleg nagyon be tud tenni, maratont egyszerűen csak november és március között érdemes futni, legalábbis PB által vezérelve ezen az égövön :) A 3:20at az edzéseid alapján mondjuk még meredeknek érzem, de a 3:30 bizonyosan benned van. Az a rakpartos egyenes pedig nagyon szörnyű lehet, sajna magam sem bírom a hosszan belátható szakaszokat, kikészítenek agyilag, meg tudlak érteni.

Az utolsó bekezdésedben van az igazság, mi értjük, de nagyon sokan sajnos egyáltalán nem.

Egyszer irtad, hogy ezután már csak úgy kedvtelésből fogsz futni, nem hajt majd se táv, se job idő, ezzel hogyan állsz most? Most is így gondolod?

Szerintem a futás effektive nem időigényes sport, heti 100km is (ami a mi szintünkön már igazán tisztes mennyiség) edzésben lévőknek nem telik többe 9 óránál egy héten, ennyi időt (nem távot!) szinte minden embernek alapból kellene mozognia csak azért, hogy használja az szervezetét. (korábban részben emiatt is tértem át bringáról futásra). Ha az ember heti 3szor ráveszi magát, hogy reggel fusson 1-1 órát, már csak 6 óra marad a teljes hétre elosztva, és akkor 100km-ről beszélünk!

Sajnos a hétvégi versenyemen (mindenkinek tudom ajánlani, annyira szép környezetben zajlik) eltévedtem a 2.helyről, de így is örömmel tértem haza róla:

zaszse.blogspot.com/2011/10/xix-irottko-futas-186km-2011-10-01.html

Válasz erre 

szami69 2011.10.04. 19:11:48

Szia! Itt is gratulálok a teljesítményedhez!! Szép volt! Én 8-9km nél köszöntem Rád az út széléről (csak váltót futottam) és akkor nagyon jó tempóban toltad!! További sok jó futást!

Válasz erre 

azilinha · http://futobarom.blog.hu/ 2011.10.04. 22:36:25

@korpaZASZ: Szépet futottál! Az eltévedés elég idegesítő dolog, nekem is sikerült már pár versenyen, és ebből az egyiknél lehet, hogy a női első hely múlt rajta. Na de sebaj. Nagyon szépet mentél így is. Irigyellek néha, amikor olvasom, hogy milyen helyeken futsz. Nekem talán a bükki hegyi maraton eddig a csúcs a táj szépségét tekintve.

Most is úgy gondolom, hogy már csak kedvtelésből fogok futni. Hosszú távokat még tervezek, de PB hajszolást nem. Versenyekre is tervezek menni, de inkább buliból.

Jó neked, hogy rá tudod venni magad a reggeli futásra. Számomra ez a legszörnyűbb dolgok egyike. ;-) Hétvégén meg nagyon szeretek sokáig aludni, ezért későn indulok futni, és így már rengeteget elvesz a napból. Ezen a téren valahogy át kéne nevelni magam.

Válasz erre 

azilinha · http://futobarom.blog.hu/ 2011.10.04. 22:39:29

@Lemúr Miki: Olvastalak, te is becsületesen megküzdöttél. A 3:30-at eltesszük legközelebbre (bár, ahogy mondtam az előző kommentemben, én már csak hobbifutó akarok lenni, nem PB hajhászó).

Válasz erre 

korpaZASZ · http://korpa.blog.hu/ 2011.10.05. 11:04:59

@azilinha: van egy 2 éves kis pisis kislányom (amúgy ezt a jelzőt kikérné magának, mert már teljesen szobatiszta), így ha akarnám se tehetném meg, hogy hétvégén ne reggel menjek ki, de amúgy is megszoktam már (minden megszokás kérdése egyébként).

Válasz erre 

mata68 2011.10.05. 11:54:34

Gratulálok, a 3:40 is nagyon szép eredmény a mi hobbifutó szintünkön. Egy maraton szerintem túl hosszú ahhoz, hogy tutira tervezhető legyen az eredmény.

Azért a 3:30-ra még rámennék a helyedben, mielőtt tényleges hobbifutóvá avanzsálsz:) Erre remek alkalom egy kora tavaszi debreceni maraton (Rotary vagy Oxigén). Most kicsit hazabeszéltem :)

Válasz erre 

Raиdoм_ · http://miemva.blogspot.com/ 2011.10.06. 18:24:06

Olvasva ezeket a beszámolókat egyszerűen részese akar lenni az ember ennek. Nagyon komoly amit tettél, és az út amit megtettél az is dicséretes. Jelenleg én még nem érzem magam felkészültnek egy ilyen távra, pedig olyan jó lenne benne lenni a versenyben és átélni ezeket.

@Lemúr Miki: Igen, a felhajtók és a fordítók idegesítőek! Félmaratonon mindig kívül futottam, mert nem akartam nyomorogni. A Budai rakpart nekem nagyon ütős volt, de inkább a meleg miatt, Pesti oldalon gyorsan pörögtek a km-ek. Jó mert hosszú egyenesen be lehet állni egy ritmusra.

Válasz erre 

azilinha · http://futobarom.blog.hu/ 2011.10.06. 19:40:09

@mata68: Lehet, hogy még meg fogok próbálkozni egy 3:30-assal, mert a hosszútávfutás még célom, és igazából az 5 perces tempó nekem kényelmes, tehát csak azt kell gyakorolni hosszabban. Lehet, hogy Debrecen lesz, de az is lehet, hogy a Balaton Szupermaraton, ezt még van idő kigondolni (esetleg mindkettő).

@Raиdoм_: Tényleg fantasztikus végigcsinálni egy ilyet, jól látod. Semmi baj, hogy még nem érzed magad felkészültnek. Ha komolyan érdekel a téma, jövő ilyenkorra már egyértelműen el tudsz jutni idáig, illetve még hamarabb is. Megéri! :-)

Válasz erre 

Raиdoм_ · http://miemva.blogspot.com/ 2011.10.06. 19:56:13

@azilinha: Én még jövőre biztos nem akarok maratonozni. Megmondom őszintén úgy szeretném az elsőt teljesíteni, hogy esélyem legyen 4 óra körül lefutni. Lehet első maratonra ez ostoba naiv dolog, mert annyi minden történhet tapasztalatlanságom miatt, de én így szeretném megadni a módját. Ahogy a félmaratonnak a 2 órás cél volt az elképzelés.

Szerintem is mindenképpen meg kell próbálnod a 3:30-at teljesíteni. Nagyon sokat dolgoztál és azért lemondani, mert most nem jött össze igazán kár lenne. Azért nagyon vigyázz az egészségedre, ne hajszold túl magad.

Válasz erre 

azilinha · http://futobarom.blog.hu/ 2011.10.06. 20:06:30

@Raиdoм_: Ezt a hozzáállást is megértem, velem is pont így volt. Idén áprilisban, 6 év rendszeres futás után jutottam el a maratonig, és sikerült is akkor egy 3:35-öst (hűvös időben). Ráadásul, mivel kis verseny volt, még dobogóra is állhattam (női 3-ik hely). Fantasztikus volt első maratonnak.

Kívánom, hogy neked is hasonló sikereid legyenek az első alkalommal. Tényleg lehet, hogy jobb így, mint elsietni, bár ez egyéni, hogy kinek mi jön be. De nagyon úgy látom, hogy te ésszel tolod ezt a dolgot.

Válasz erre 

Raиdoм_ · http://miemva.blogspot.com/ 2011.10.06. 20:17:18

@azilinha: Tudom K&H, ott voltam és láttalak. Még le is fotóztalak. :)

Én a félmaratonokat akarom kiélvezni, nekem az pont olyan táv ami megy, de azért van benne küzdés. Élvezem is, de vannak mélypontok. Na és jövő évben keresem, hogy hol fussam le majdan a maratonom.

Válasz erre 

Raиdoм_ · http://miemva.blogspot.com/ 2011.10.06. 20:21:13

@Raиdoм_: Nem is, mert az májusban volt, de ott is dobogón álltál! Ez teljesen tetszik, hogy hagytad érni a dolgokat. Maximálisan szimpatizálok veled.

Válasz erre 

helga84 · http://lhrunner.blogspot.com/ 2011.10.07. 21:11:41

Én is épp ezt fejtegettem pár hete valahol... nincs kétségem, hogy tudnék maratont futni, de épp ezért nem is a lefutás az egyetlen cél, hanem ha majd lefutom, meg akarom adni a módját! Idén akartam, de a rossz időzítés miatt nem jött össze, és nem érzem tragédiának :) Szóval maximálisan szimpatizálok mindkettőtök hozzáállásával ;)

Ami pedig a maratont illeti, Nóra: minden elismerésem!! Tudom, hogy tudsz jobb időt, nem is ahhoz gratulálok, hanem ahhoz, hogy fejben mennyire erős voltál!! És az utolsó bekezdés nagyon igaz, az éri a legtöbbet, amiért vérrel verítékkel küzdesz :)

ps. a brazil fickó a világ legszebb városáBA jött, ha engem kérdezel :)

Válasz erre 

azilinha · http://futobarom.blog.hu/ 2011.10.08. 18:12:18

@Raиdoм_: A K&H-n futottam a félmaraton PB-met (1:35), és ez akkor elég volt a dobogó 3-ik helyéhez. A maraton kb. egy hónappal előtte volt, Debrecenben. Ha jól emlékszem, ezeken kívül még három dobogós versenyem volt, de mind kis versenyek, amiken a profik nem indultak, ezért volt csak esélyem. Az olyanokon, mint nike félmaraton vagy spar maraton, fényévnyire vagyok bármiféle előkelő helyezéstől, de szerintem túlélem. :-)

A félmaratonok is tök jók, és ha most ezt érzed a neked való távnak, akkor tarolj most ezen. :-) Természetes, hogy vannak benne mélypontok, hiszen azért ahhoz túl nagy táv, hogy hirtelen, egy lendülettel lenyomjuk az egészet. De nyilván ettől jó, hogy van benne kihívás, de azért még teljesíthető.

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: