Nem vagyok egy túl gyors blogoló, általában jóval az események után szokott időm jutni az írásra. Jelenleg hat nappal vagyunk a debreceni Rotary Futófesztivál után, így remélhetőleg még van, akit érdekel a téma, így a Vivicittá előtt közvetlenül. Hát akkor nézzük!

Öt hónapot pihentem a futóversenyek tekintetében. Lehet azt mondani, hogy ellustultam? Na, azért nem erről van szó, az edzéseket továbbra is szorgalmasan nyomtam. Tempóilag ugyan lassultam november óta, az állóképességemben azonban nem látok hibát. A téli hónapokat is mind 250 km fölött teljesítettem, miközben az egyéb sportok területén is kihoztam magamból, amit csak lehetett. Ennek ellenére, ahogy közeledett a maraton, úgy paráztam egyre inkább. Igazából nem is Debrecenben készültem maratont futni, hanem egy héttel előbb a Balatonnál, de aztán úgy alakultak a dolgok, hogy minden szempontból célszerűbb volt a debreceni lehetőséget választani. Egyetlen hátránya a szombati munkanap volt, mert így nem lehetett előtte rendesen pihenni, de mivel home office-oltam, még ez se volt olyan vészes. Szegény Karesznak viszont bent kellett húznia az igát, majd rohanni haza, két perc alatt összepakolni és elindulni, hogy még emberi időben leérjünk Debrecenbe és aludni is tudjunk valamit. Szerencsére sikeresen végrehajtottuk a feladatot, és vasárnap reggel arra ébredtünk, hogy vár minket a futóverseny.

A készülődéssel nem volt gond, időben keltünk, simán elkészültünk, szóval stresszmentesen zajlottak a dolgok. A gyönyörű tavaszi napsütés igazán pozitív oldaláról mutatta be az életet, ami a futóversenylázat is inkább kellemes izgalommá tette. Nagyon örültem, hogy Karesz is ott van velem, aki hosszú térdsérülés miatt tavaly június óta nem vett részt egy versenyen se, és az edzésben is jelentős időt ki kellett hagynia. Mostanra felépült és a formája is visszajött annyira, hogy a félmaratoni távot már nem érezte leküzdhetetlen akadálynak. Rám pedig ennek a kétszerese várt.



Eldördült a rajtpisztoly. Viszonylag elöl álltam, így kb. fél perc alatt értem a starthoz és a nagy tumultus sem zavart, hiszen az emberek nagy része mögöttem volt. Mivel viszonylag gyors futó vagyok, úgy gondoltam, ezt megengedhetem magamnak. Csodálatos lendület szállt belém, vittek a lábaim olyan tempóban, hogy én csodálkoztam magamon leginkább. Az első 3-4 kör meg se kottyant, végig 4:huszon és 4:harmincvalahányas ezreket sikerült teljesítenem. Gondolkoztam, hogy visszafogjam-e magam, hiszen még sokáig kell az energia, de úgy éreztem (akkor még), hogy nem vesz ki belőlem a gyors tempó, és az így szerzett előnyömet majd fel tudom használni, ha bajok lesznek a végén. 3:30-as szintidőt tűztem ki célul, ami pontosan 5 perces ezrekkel teljesíthető. 1:36-nál jártam a 4-ik kör végén, vagyis a felénél, tehát itt már 9 perc előnyt szereztem magammal szemben. Az is igaz, hogy ekkor kezdtem érezni, hogy fáradok, tehát feltételeztem, hogy szükségem is lesz a megspórolt időre.

Ahogy letudtam a táv felét, úgy tört rám az érzés, hogy igazából csak most kezdődik a verseny. Míg az első fele kellemesen és lendületesen telt, addig a második felénél éreztem, hogy minden km-nél egyre fáradtabb vagyok. Innentől már 4:40-4:50 valahányas ezrek következtek, és paráztam folyamatosan, hogy nemsokára már az 5 percesek se fognak menni. Reálisan nézve a dolgot attól nem kellett félnem, hogy a tervezett 3:30-s időt ne tudnám hozni, de akkor komolyan nem voltam biztos magamban, és mindent megpróbáltam megtenni, hogy 5 perc fölé ne lassuljak. Ahogy teltek a km-ek, egyre keservesebb volt a dolog. Itt említeném meg (bár korábban is megtehettem volna), hogy kedves futóklubos barátaim ezerrel szurkoltak nekem, és ez rengeteget segített. Sokan közülük kisebb távot futottak, tehát ők már végeztek az adagjukkal, mikor én a maraton végén küzdöttem. Ennek ellenére nem mentek el, nem is ültek le magukkal foglalkozni, hanem minden körön biztattak, kiabálták a nevemet, sőt, még a hangosbemondóba is bemondatták, hogy egy egész stadion értem szurkol. Baromi jól esett és rengeteget segített átlendülni a holtpontokon. Ezúttal is köszönöm Fruzsi, DK, Enci, Dvorcsák Laci, Lívi, Ulrik, Fejes Laci, Ricsi, Edit, Borbély Jani és a többiek! Istent is szeretném megemlíteni, mert Ő nagyon ott volt velem. Az utlsó körön minden lépésnél legszívesebben feladtam volna, és teljes bizalommal fordultam Istenhez segítségért, hogy adjon annyi erőt, hogy eljussak a célig. Nélküle garantáltan nem ment volna. Anniyra éreztem a jelenlétét és a szeretetét! Hogy miért adta meg, hogy sikerüljön, nem tudom pontosan, hiszen nem érdemeltem meg, de biztos volt rá valami oka. Nagyon köszönöm.

Az utolsó kör végén, ahogy beértem a stadionba, el sem hittem, hogy van ilyen. Áthaladtam a célon és ezzel teljesítettem a maratont. Az óra 3:21-et mutatott!! Ekkor egy rendező rám szólt, hogy rossz oldalról futottam be, és menjek vissza, hogy befuthassak a jó oldalról. Nem tudtam, melyik időm lesz regisztrálva, de nem gondolkodtam sokat, szót fogadtam neki és a második befutásomnál 3:22-nél jártunk. Később megtudtam, hogy 3:21:02-vel lettem regisztrálva, tehát nem szórakoztak azzal a kis galibával a végén, de ez nekem szinte mindegy volt. Bőven a szintidőmön belül teljesítettem és a női abszolútban megnyertem a versenyt!!!! Hihetetlen, még most is kiráz a hideg, ahogy visszagondolok rá. Iszonyat nagy küzdelem volt, ami teljes mértékben elnyerte a jutalmát.



Hogy milyen érzés a dobogó felső fokán? Nehéz elmondani. Az ember hirtelen úgy érzi, hogy csomó év rendíthetetlen fáradalma, aminek az értelmét az idők során annyiszor megkérdőjelezte, hirtelen értelmet nyert. Ulrikék közben a nevemet kiabálták én meg úsztam a boldogságban. Fantasztikus élmény volt. A kedvesem is ott állt és nézett rám büszkén, én meg úgy éreztem, hogy annyi köszönettel tartozom neki. Rengeteg támogatást adott a futásaimhoz. Sose várta el, hogy otthon takarítsak vagy főzzek az edzések helyett, és velem együtt örült minden egyes sikernek. És ő is nagyon jót futott! A félmaratoni távot 1:51 alatt nyomta le anélkül, hogy túl sok jelentőséget tulajdonítana a versenyeknek úgy általában. Neki ez csak úgy jön. :-) Gratulálok, Karesz. És szeretném megemliteni Schwarz-Nagy Attila nevét is, aki élete első maratonját 3:16 alatt teljesitette.

Az első dijért járó jutalomcsomagba belekerült egy képes földrajzi világatlasz, aminél kevés jobb ajándékot tudok elképzelni. Mintha direkt nekem találták volna ki!

Nagyon boldog vagyok, hogy részese lehettem ennek az élménynek. Az utolsó 9 km-en persze úgy gondoltam, soha többet ilyet, ez mazochizmus, teljesíthetetlen, stb, de baromira hajtott az a gondolat, hogy ha feladom, megszabadítom magam ugyan egy kb. háromnegyed órás szenvedéstől, de egész életemben ott marad egy sötét folt. Ha viszont szenvedek még egy kicsit mind állat, akkor életre szóló élményben fogok részesülni. Sikerült az első verzión felülkerekedni és a másodikat valóra váltani! :-)

A bejegyzés trackback címe:

https://futobarom.blog.hu/api/trackback/id/tr534352319

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Belus Tamás · http://kmkovek.blog.hu 2012.03.31. 17:33:54

Szép volt Nóri, nagyon büszkék vagyunk Rád!! És a párodnak is! Ezek tényleg közös eredmények. Ha Liza nem fogadná el mindazt, ami a futással jár, nekem is szívás lenne...

korpaZASZ · http://korpa.blog.hu/ 2012.03.31. 20:09:15

Gratulálok mégegyszer, a leírás alapján ebben bizony még maradt, mert az ilyen mértékű, verseny közbeni lassulás azt jelzi, hogy nem osztottad be teljesen optimálisan az erődet. Szóval a 3:21 még nem a vége.

vegato · http://smileandrun.blog.hu/ 2012.03.31. 22:30:44

gratulálok, nagyon szép teljesítmény! :)

azilinha · http://futobarom.blog.hu/ 2012.04.01. 20:32:30

@Belus Tamás: Köszi, a tied is szép volt, megküzdöttél érte. A Vivicittán meg főleg jól teljesitettél.

@korpaZASZ: Szerintem hiába fogtam volna vissza magam az első felén, akkor se birtam volna jobbat a másodikon. Valószinűleg nem vagyok elég gyakorlott a hosszú futások terén, azért fáradok ki a végére.

@vegato: Köszi. :-)

korpaZASZ · http://korpa.blog.hu/ 2012.04.01. 20:38:02

@azilinha: ma Pozsonyban én is elfutottam az elejét (1:23) és 2:49 lett belőle. Szerintem egy 1:24 es első felével jobb let volna a vége. Pedig nem tartom magamat gyakorlatlannak a hosszú futások terén és Te sem vagy az:)

csiripiszli12 · http://kedvesazelet.blog.hu/ 2012.04.02. 23:40:26

Gratulálok, nagyszerűt futottál!

És örülök, hogy Karesz is újra futhat, neki is gratulálok az eredményéhez!

rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2012.04.06. 17:54:21

@azilinha: ahogy olvasom a beszámolód teljesen igazat adok neked, nem ment volna gyorsabban ha lassabban kezded, csak talán nem lett volna ilyen keserves a vége. ez egy iszonyatosan jó idő, én a dobogó legtetején sosem álltam, de tök átérzem milyen jó lehetett! :) borzongató, nem? :)

@korpaZASZ: ez már egy teljesen más futókategória, amit te nyomsz, amikor az 1:23 vagy 1:24 közötti első félmaraton komoly különbséget jelent. :)
süti beállítások módosítása