Óbudai & Borvidék Félmaraton + további tervek
2012.05.13. 20:23
Jó bloggoló továbbra se vagyok és jó eséllyel nem is leszek. De ez legyen a legrosszabb tulajdonságom! :-) Április 22-én az óbudai Hajógyári szigeten látogattunk el egy futóeseményre. Nem terveztük be ezt a versenyt, de amikor megláttam, hogy nincs nevezési dij és délben van a rajt, úgy gondoltam, ott a helyünk. Karesznak se volt ellenvetése, igy lenyomtunk mindketten egy-egy félmaratont.
6 kör a Hajógyári szigeten nem a legfelemelőbb futó útvonal, de próbáltam túltenni magam ezen az apróságon. Nem is részletezném, csak annyi, hogy Attila jó nyúlnak bizonyult. Mondta, hogy ő úgyse tudna most PB-t futni, ezért bevállalta nekem az iramfutó szerepét. Azt mondta, berángat a női mezőny első helyezetjeként a célba. Igy is lett!! Az első két körön még Mira vezetett, de mivel ő előző héten futott egy nem akármilyen maratont (3:10!!), valószinűleg még fáradt volt, igy történhetett meg az, hogy végül én nyertem. Igaz, az utolsó két körön már nagyon lestrapáltnak éreztem magam, de Attila nem hagyta annyiban a dolgot és a dobogó felső fokára nyulazott engem. :-) Ezúttal is köszönöm. A fotón ugyan a korosztályos első három helyezet látható, de aki nem hiszi, járjon utána, hogy a női abszolútot is én nyertem. :-)
Eredményem 1:35, a másodpercet most lusta vagyok megnézni. Lehetett volna PB, de a pálya kb. 400 méterrel hosszabb volt a normál félmaratonnál, igy csak arra volt elég, hogy megfussam a harmadik 1:35-ös félmaratonomat. (Vajon sikerül egyszer alá mennem?) Karesz is nagyon szépen teljesitett: 1:49 alatt lenyomta. Ő tényleg csak hobbifutó, ráadásul a térdével is sokáig bajok voltak, igy szerintem nagyon szép teljesitmény tőle.
Két héttel később a szekszárdi Borvidék Félmaraton következett. Ezen a versenyen tavaly is futottam, akkor 1:54-gyel sikerült célba érnem. Mivel itt kb. 600 méter szint van és nagyon meredek hegyekre kell felfutni, sokkal erőpróbálóbb, mint egy sikvidéki verseny. Emlékszem, hogy tavaly is nehéz volt, de hogy ennyire, azt már valahogy elfelejtettem. Igaz, nem pont ugyanaz volt a pálya, de nehézségi fokozatában hasonló. Négy hegyet kellett megmászni, ahonnan a lefelé menet se volt könnyű a meredekség miatt. Ja, és ne felejtsem el, hogy sérülten indultam neki. Egy korábban belilult köröm környéke elkezdett fájni, és járni is szinte csak sántitva tudtam. A verseny első 2 km-én úgy éreztem, ki kell(ene) állnom, mert a fájdalom úgy eluralkodott, de aztán valahogy megtanultam ignorálni ezt az érzést, és csak mentem. Ennek ellenére valahogy végig szenvedős volt. Kicsit gyorsan kezdtem neki, pedig az igazi emelkedők csak 11 km-nél kezdődtek. Az elején megelőztem Tündét, aki a harmadik lett női abszolútban, később azonban visszaelőzött, sőt, még két másik lány is megelőzött (az egyik Mira volt). Mi négyünknek lett volna esélye a 3-ik helyre, mert az első kettő egyértelműen elhúzott, de végül én csak 6-iknak értem be. Ennek ellenére nemhogy csalódott nem voltam, de nagyon is boldog. 1:47 lett az eredményem, ami 7 perc javulás a tavalyihoz képest, pedig a pálya inkább nehezebb volt, mint könnyebb! És mindenek előtt boldog voltam, hogy túléltem, és nem adtam fel. :-)
Kicsit aggódtam Karesz miatt, mert nemcsak nehéz volt a pálya, de a Nap is tűzött rendesen, és tudom, hogy ezek a dolgok őt megviselik. Mondtam neki a verseny előtt, hogy ha kell, nyugodtan sétáljon bele az emelkedőkön, csak ne adja fel. Hát, menet közben én éreztem úgy, hogy a feladás határán vagyok, de szerencsére végül mindketten célba értünk, és Karesznek is alig több mint 2 óra lett, pedig a végén a hasa is megfájdult. Nagyon gratulálok neki.
Ezzel az idén már 4 versenyen vagyok túl, és július közepéig még 5-öt tervezek. Utána nem tudom, hogyan tovább. Rájöttem, hogy nem akarom erőltetni a futást. Kicsit elegem van belőle, és már igy is iszonyatosan sok időt elvett az életemből. Űzök egyéb sportokat is. A zumba és a capoeira aerobic már megy egy ideje, most viszont elkezdtem a rendes capoeirát is, és egyelőre nagyon tetszik! Szeretnék nagyobb hangsúlyt fektetni ezekre a sportokra, viszont úgy nem megy, ha ennyit futok mellette. Mostanában többnyire két sport jut egy napra, mert csak igy tudom hozni az eltervezett km-számot a futásban plusz még nyomni a többi sportot is, de valahogy érzem, hogy nem igazán jó. A zumbára sokszor futva szoktam menni, amit meg lehet ugyan csinálni, de nem tudok utána úgy koncentrálni, mintha friss lennék. Próbáltam erőltetni egy kicsit a reggeli futást, de nem megy. :-( Szóval munka után kell mindig beiktatni minden sportot, és érzem, hogy sok. Nem lehetetlen, csak értelmetlen. A tervem az, hogy a jövőben a többi sport kap nagyobb szerepet, és a futás prioritását fogom csökkenteni.
Szerző: azilinha
8 komment
Címkék: fáradtság dobogó győzelem eredmény hegy félmaraton capoeira zumba
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Vigyorex87 2012.05.17. 09:38:01
azilinha · http://futobarom.blog.hu/ 2012.05.17. 09:45:22
@Vigyorex87: Köszi, tudom, hogy összehozzuk. :-) Tervezzük be szeptemberre, tartalék időpont a novemberi Siófok.
mata68 2012.05.21. 08:20:21
azilinha · http://futobarom.blog.hu/ 2012.05.21. 12:39:27
mata68 2012.05.31. 11:15:14
korpaZASZ · http://korpa.blog.hu/ 2012.06.05. 21:54:59
De Te tudod csak eldönteni, mindenesetre, ha könnyen meg tudod tenni, főleg ha tényleg azt érzed, hogy eleged van belőle, akkor már megfontolandó a dolog.
Szerencsére én ilyet egyelőre egyáltalán nem érzek, de ha így lenne, én is elgondolkodnék rajta. (pedig bringázok, teniszezek, súlyzózok is mellette) Mondjuk a reggeli edzés nálam játszik.
De mondom, Matával értek egyet:)
azilinha · http://futobarom.blog.hu/ 2012.06.05. 22:27:44
@korpaZASZ: Végülis, amikor Keszthelyen kirándultunk az erdőben, meg Hévizen futottunk, meg amikor itt, a városban a HHH-ra megyünk, akkor visszajön a futókedvem. De Budapest utcái, beleértve a Kopaszi-gátat, de még a Margitszigetet is már nem vonzanak. Június 30-ig szeretnék eljutni 1500 km-ig (amihez már csak 170 hiányzik), júliusban viszont pihenő hónap jön, és tényleg csak akkor fogok futni, ha kimondottan kedvet érzek hozzá. Augusztusig eldöntöm, hogy októberben szeretném-e a maratont lefutni, és ha igen, még pont fel tudok rá készülni. De fenntartom a lehetőségét, hogy a francba kivánjam az egészet. :-)