Szálka triatlon XL 2017

2017.08.20. 20:45

Jó néhány hónapig azt hittem, hamarosan abbahagyom a triatlont és a keszthelyi után nem megyek több versenyre. De valahogy úgy tűnik, ez túl jó buli. Így történt, hogy Szálkára is beneveztem, és mondhatom, nem bántam meg. Sőt, remélhetőleg nem is ez volt az utolsó.

A verseny előtti nap mindig frusztrált vagyok, és igazából a francba kívánom az egészet. Ahhoz képest most egész jól viseltem a helyzetet, és alig-alig beszéltem arról, mennyire nincs kedvem hozzá. :-) Na, azért reggel, amikor odaértünk a helyszínre, kezdett a nyugalom szertefoszlani. Jó volt haverokkal találkozni, pár szó a társakkal mindig oldja a feszültséget. Mivel ez valóban amatőr verseny, nem kellett betartani azokat a szigorú szabályokat, amiket a versenyek többségén. Ez azt is jelentette, hogy a rajt előtt szinte az utolsó pillanatig a depóban maradhattunk, és az úszás megkezdése előtt öt perccel még azt se tudtam, hol a rajt. :-)

A tó vize kellemesen langyos volt, szerencsére nem érkezett meg a beígért vihar a lehűléssel. A szél ugyan nem kímélt minket, de a vízben alig éreztem némi sodrást. Elrajtoltunk. Most szerencsére nem kellett bójákat kerülgetni, csak egy sima oda-vissza menet volt. Kellemesen indult a dolog, próbáltam jó kis strandolásnak felfogni az úszást. Nem hajtottam szét magam, de azért kicsit jobban küzdöttem, mint egy hétköznapi balatoni edzésen. Az órám 500 méterenként rezgett, így, amikor a második rezgésnél még mindig odafelé úsztunk, gyanús volt, hogy hosszabb lesz a pálya. Nem baj, belefér. Visszafelé már kicsit türelmetlenebb voltam, meg a szemüvegem is párásodott. Már tényleg úgy éreztem, sose lesz vége, mikor egy szemüveg párátlanító manőver során megpillantottam a célt. De jó! Hát igen, tényleg hosszabb volt: 2,1 km az 1,9 helyett. Kemény 45 percre volt szükségem, ami nagyon messze van az egyéni rekordtól, de se lábvizem nem volt, se vízből kimenős-befutós akció nem képezte a dolog részét, mint ahogy más versenyeken lenni szokott. Így azt gondolom, a 2:08-as tempó vállalható számomra, a balatoni edzéseken ennél is jóval bénábbakat megyek.

2017_0006_19_0917_12.jpg

2 perces depó után bringára pattantam. Azonnal rájöttem, mennyire elkényeztettek minket az utóbbi két versenyen, amikor autók elől lezárt pályán mentünk. Itt bizony zúztak mellettünk rendesen, ráadásul az elején nagyon sokan voltunk a pályán, hiszen akkor még a rövidebb távok versenyzői is nyomatták. Kellett koncentrálni rendesen, mert az út minősége sem olyan arrafelé, amiről a legtöbb bringás álmodik. Nem baj, négy évvel ezelőtt is kibírtam, és mivel ez csak játék, nem vettem rossz néven, ha néha fékezni kellett, vagy kerülgetni az autókat, kátyúkat, bringás társakat. Na, az utóbbiból azért többen kerültek engem, mint én őket, de lévén hogy igazán amatőr verseny, még nekem is akadt pár prédám. Fejben jól tudtam kezelni a négy „körös” pályát (ami azt jelenti, hogy adott szakaszt 4-szer tesszük meg oda-vissza). Az első körön megtapasztaltam, merről fúj a szél, hol vannak az emelkedők és melyek a kátyúveszélyes részek, aztán csak ezeket kellett ismételgetni. Többnyire visszafelé volt szembeszél, de a nagyon durva részek viszonylag rövidek voltak. Sose volt a kedvencem a bringázás, de fejben egész jól viseltem a megpróbáltatást. :-) A 90 km-t végül 3:09 alatt tettem meg, bár itt az én órám picit rövidebbet mért. Ez a szám nyilván nem túl kecsegtető, de nagyjából a forgatókönyvnek megfelelő.

2017_0006_01_1477_12.jpg

Megint gyors depó következett cipőcserével, és hamarosan a futópályán próbáltam szedni a lábaimat. Életemben most követtem el harmadszor, hogy magamon felejtettem a bukósisakot a futásnál, de szerencsére hamar észrevette valaki, akinek odaadtam, és kértem, hogy juttassa el a depó helyemre. Profibb versenyeken nem szabad külső segítséget igénybe venni, de szerencsére a szálkai nem olyan, ahol ezért büntetnek. Ez a kis affér igazából nem zavart be semmibe, a futást szörnyűnek éreztem, sisak ide vagy oda. Szándékosan nem néztem az órát, csak érzésre akartam nyomni. Bármiféle dobogós helyezéstől fényévekre voltam, úgyhogy nem volt min izgatni magam, csak az volt a célom, hogy befejezzem a versenyt „meghalás” nélkül.  Ez a futópálya hullámos, a nap is tűzött, és nagyon fáradtnak éreztem magam. Az elsőtől az utolsó pillanatig az életemért küzdöttem, de úgy tűnt, mások sincsenek sokkal jobb állapotban. Sőt! Akármi is volt velem, mégis taroltam a futópályán. Sorra előztem olyan embereket, akik a bringán még utolérhetetlenek tűntek. Akadt néhány csaj is a prédák között, de gőzöm nem volt, hanyadik vagyok, és nem is igazán akartam tudni. Tényleg csak az volt a célom, hogy magamat legyőzzem, és akármilyen szörnyű gondolatok is kavarogtak a fejemben, menjek tovább, és adjak bele mindent, ami bennem van. És sikerült lassulás nélkül lefutnom a 21 km-t, alig kicsúszva az 5 perces tempóból. Ha nincs ennyi emelkedő a pályán, tuti benne maradtam volna, de pont az a szép, hogy az emelkedők se tudtak igazán kinyírni.

2017_0006_04_4447_12.jpg

Célba érve megtudtam, hogy sikerült felhozni magam a női mezőny 3-ik helyére, amit óriási sikernek értékelek. Mégiscsak dobogó! Mindezt a nagyon fegyelmezett, összeszedett futásnak köszönhetem. Bónuszként a kategóriámban első lettem, de erre különösebben nem vagyok büszke, sokkal jobban érdekel az abszolút helyezés.

 

Sokszor eszembe jutott életem első középtávú triatlon versenye, amit négy éve nyomtam le ugyanitt. Akkor 6:11 volt az időm, most sikerült 5:44-re csökkenteni, vagyis 27 percet javítottam. Lehet mondani, hogy négy év alatt többet is fejlődhettem volna, de a mindennapos edzések során látom, milyen nehéz akár másodperceket is fejlődni, illetve hány hullámvölgy befigyel,  és milyen nehéz utána újra felfelé ívelni. Én nagy eredménynek érzem a 27 perces javulást, de természetesen bízom benne, hogy leszek még ennél is lényegesen jobb. Persze, nem minden rajtam múlik, de a magam részét megteszem.

A bejegyzés trackback címe:

https://futobarom.blog.hu/api/trackback/id/tr1312765354

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása