Soha többé triatlon, nem nekem való, utálom, abbahagyom! Ez volt a véleményem az elmúlt években, aztán valahogy mindig a „Nevezés” gombra tévedt az egerem. Nem volt ez máshogy az idei tatai középtávval sem. Aztán jött a karantén, márciustól azt se tudtuk, lesz-e még idén verseny. Nem izgatott. Azt vettem észre, hogy a sportot önmagáért szeretem. Rájöttem, nincs jobb, mint kimenni a mezőre az őzek és nyulak közé, és róni a kilométereket a végtelenségig. Így történt, hogy idén az év felében már annyit futottam, mint tavaly egész évben. Bringázásban is magamhoz képest egész sok km-t gyűjtöttem, ezen kívül nyomtam keményen az erősítő edzéseket, ahol a kreativitásomat használva legalább annyit fejlődtem, mint a konditermi órákon. Egyedül az úszásban volt hiány. Amikor végre kinyitott az uszoda, már a Balaton is használható volt neoprénben, így párszor bemerészkedtem. A vizet mindig élveztem, az úszás viszont gyászosan ment.

Július 19-én eljött a tatai Old Lake Man nevű verseny. Bár a rajt előtti pillanatok most sem a nyugalom jegyében teltek, annyira azért nem kaptam hülyét, mint máskor. Az volt a fejemben, hogy az úszást valahogy éljem túl, a többi menni fog, mert sose voltam még ennyire felkészült. Elrajtoltunk. Volt némi verekedés, de összességében egész jól éreztem magam a tatai tóban. Próbáltam hosszú tempókkal, nem kapkodósan, de erősen haladni. El is kaptam a ritmust, és mondhatom, hogy még jól is éreztem magam. 39 perc alatt végeztem is az 1950 méterrel, ami a női mezőnyben a 16-ik helyet jelentette. Maximálisan elégedett voltam.

Jó kedvvel ültem bringára. Nem ismertem a pályát, csak hallottam, hogy elég hullámos. Valóban így volt, sík rész nem nagyon akadt, de az emelkedők sem voltak vészesek. Kistányért nem is kellett használnom, bár ennek az is oka lehet, hogy én szeretek kiállva tekerni. Egyszer-kétszer éreztem kis fáradtságot, de viszonylag hamar átlendültem rajta és élveztem a napraforgós tájat. Nem volt meleg, és a szél is alig fújt, így minden adott volt egy jó kis bringázáshoz. 2 óra 57 perc alatt tettem meg a 90 km-t. Nyolc helyet javítottam az úszáshoz képest, vagyis mire leszálltam a bringáról, már a nyolcadik női hely volt az enyém.

A futás szinte boldogsággal töltött el. Belegondoltam, hogy csak annyit kell lenyomnom, amit bármely közönséges hétköznap, meló előtt megcsinálok. Mit nekem egy félmaraton?! Három tókört kellett megtenni, így jött ki a 21 km. Az első körön még ügyeltem rá, hogy a pulzusom 160 alatt maradjon, a másodiktól már ez sem érdekelt, mert fölötte is jól éreztem magam. A harmadiktól meg hagytam, hogy jöjjön ki, ami még bennem van, így sikerült az utolsót kört a leggyorsabbra futni. 1:42 alatt végeztem, és a futáson még két helyet javítottam, így összesen hatodik lettem a női mezőnyben. De az igazi boldogságot nem ez jelentette, sőt, mégcsak nem is az, hogy a korosztályomban első lettem, hanem hogy középtávon egyéni csúcsot mentem. Depókkal együtt 5:25 lett az összidőm, pedig őszintén szólva évekkel ezelőtt azt hittem, már kihoztam magamból a maxot és sose leszek már jobb.

Hogy mi a tanulság? Leginkább: fogalmam sincs! � Nem igazán értem azt sem, hogy amikor nem ment jól, annak mi volt az oka, és azt se tudom, mitől megy most megint jól. Csak találgatok, hogy talán ez a versenymentes időszak mentálisan jót tett, mert végre megengedtem magamnak, hogy úgy edzek, ahogy szeretek. Nem kell minden edzésnek gyorsabbnak lenni az előzőnél, nem kötelező mindig kiköpni a tüdőmet, és nem kell mindig azon ájuldozni, hogy mennyire szar vagyok. Ugyanakkor természetemből fakad, hogy ettől még nyomom keményen. Eddig két sportmentes napom volt az évben, és a nettó sporttal töltött idő meghaladja a napi átlag 2 órát, tehát tényleg nem lustálkodtam, de mégis úgy nyomtam, hogy jó legyen. Most még azt is elhiszem magamról, hogy ennél is tudnék jobbat menni. Főleg a bringázásra szeretnék még rágyúrni, de csak az észszerűség határain belül! � Leginkább arra törekszem, hogy továbbra is élménydús legyen a sportolás, ne versenycentrikus. De azért bízom abban, hogy minél több versenyt megtartanak az év további részében. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.