Egy hete tartózkodom Ludwigshafenben. Mivel itt még nem találtam edzőtermet (igaz, nem is kerestem), mostanában a futás az egyetlen sport, amit űzök. Ez meg is látszik a km-ek számán: 95,13 km lett ez a hét. Igazából nem is tudom, futottam-e már ennyit valaha is egy héten. Ez öt edzésből jött össze, mert hétfőn a főnököm elvitt megmutatni a várost, szombaton meg fáradt voltam és inkább kirándultam. A többi napot viszont nem lazsáltam el.

Tehát megint új város, és megint csak a garmin órám mutatja az utat. Futás szempontjából nem olyan rossz hely ez a Ludwigshafen, mert itt semmi nincs, ebből következően senki sincs. Vagyis keresztül lehet futni a városon anélkül, hogy bárki feltartana, és még a piros lámpáknál se kell többnyire megállni, mert az autós forgalom is minimális. (Ha akartok abszolút unalmas helyet látni, gyertek csak bátran!) A futás szempontjából itt szerencsésebbnek érzem magam, mint Dublinban, de amúgy ez az egyetlen pozitívuma a városnak. Van neki egy kis parkja, ami jó futóhely, ott néha még más futó is előfordul. De azért, miután négy egymást követő nap ott futottam, kicsit meguntam. Vasárnapra terveztem egy hosszabbat, amihez új útvonalat néztem ki.

A Rajna túlpartján terül el Mannheim, amit szebbnek mondanak Ludwigshafennél, és tényleg itt van a szomszédban, így adta magát, hogy arrafelé tervezzek valamit. A Rajna és a Neckar tűnik jó tájékozódási pontnak, a kettő találkozásánál pedig egy nagy parkot mutat a térkép. Gondoltam, elmegyek oda. Terveztem egy útvonalat, ami elvisz a parkba, ott tesz egy kört, majd visszahoz. Ezt összesen 32 km-nek mértem.

Első problémám az volt, hogy nem hoztam magammal a kulacsövet és a kulacsokat, így a kezemben vittem egy 3 decis multivitaminos italt. Próbáltam előtte sokat inni, de éreztem, hogy ez akkor is nagyon kevés lesz ilyen távra, ráadásul elég zavaró kézben vinni. Na mindegy, nekiindultam, és rábíztam magam Istenre. Amikor az ember ilyen nagy távolságot megy egy tökidegen helyen, az nem olyan, mint pl. a szigeten kőrözni. Itt nem adhatom fel pl. 15 km után, mert ott vagyok a semmi közepén (egyetlen fillér nélkül, mert nem jutott eszembe pénzt vinni magammal), így egyetlen megoldás, hogy lefutom a tervezett adagot. Azt hittem, a folyók mellett szép lesz, de rám jellemző módon sikerült Mannheimnak is kifognni a gyártelepét, és rengeteg km-t bazi nagy, ronda, elhagyatott épületek között megtenni. :-)

Itt is az volt az egyetlen pozitívum, hogy senki nem járt arra, tehát nem volt olyan bajom, hogy túl sok gyalogost kellett volna kerülgetni, vagy az autósokkal vigyázni. Viszont nem mindig találtam meg a hidakra a feljárókat, és ilyenkor bénáztam egy kicsit, ami persze az időm rovására ment. Amikor beértem a parkba, megörültem, hogy vége a gyártelepnek, de igazából a park is hasonlóan elhagyatott volt. Sebaj, itt már szép volt a természet. Egyszercsak olyan "úton" akart vinni a garmin, ahol nincs ösvény, és elég sűrű aljnövényzeten kellett átgázolni, és állandóan fák állták az utamat. Vicces volt, de amikor megláttam egy ösvényt kicsivel jobbra, inkább azon folytattam az utamat. Hirtelen megláttam egy őzet, ami nagyon boldoggá tett. Ilyen még nem történt velem futás közben.

Süppedős szántóföldön, az erdőszélen vezetett tovább az út. Tudtam, hogy valahol majd végetér, ahol ellipszis alakban kell majd visszafelé haladni a park bejárata felé. Ez még elég sokat váratott magára, de igazából jól éreztem magam, és örültem, hogy az órám nem hagy eltévedni. Egyedül az innivaló gyors fogyása töltött el aggodalommal, de próbáltam elterelni a gondolataimat a szomjúságról. Azért örültem, mikor végeztem a parkban kijelölt úttal. Visszakerültem a csodálatos gyártelepre, de legalább már ismerős volt. :-) Megláttam egy kis büfé szerű valamit, és be akartam menni vízért, de zárva volt. Csak a cigi automata lett volna használható, ha van nálam aprópénz. :-) Így tovább futottam. A gyártelep után láttam nagyon picit Mannheim normális részéből is, és itt volt egy kocsma nyitva. Gondolkodás nélkül berohantam. Csupa részeg pasi játszott valami szerencsejátékot, de a kiszolgáló nagyon kedvesen megtöltötte vízzel az üvegemet, más meg nem érdekelt. Innentől tudtam, hogy minden rendben.

Nemsokára eljött a Ludwigshafenbe vezető híd, itt már nagyon boldog voltam. Igazából nem éreztem fáradtnak magam (relatíve), inkább annak örültem, hogy eltévedés nélkül megjártam ezt az utat a gyárteleppel, az elhagyatott erdővel és szántóföldekkel együtt és még szomjan se haltam. Úgy éreztem, sok szempontból nagy teljesítmény volt. :-)

32,68 km-t mutatott a végén az óra. Az átlagtempó ezúttal 5:03-ra jött ki, de ebben benne voltak bénázások, amikor nem tudtam pontosan, merre kell menni. Nyilván a szigeten kőrözgetve lényegesen gyorsabb lett volna. De kevésbé izgalmas. :-)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

korpaZASZ · http://korpa.blog.hu/ 2012.03.04. 22:48:57

Szép lett a heted, 2 pihenőnap mellett méginkább jó lett a futott napok km átlaga!

Egyébként nekem is rekordközeli lett, szinén 2 pihenőnappal:)
edzesonline.hu/index.php?page_id=3&action=view&person_id=5851

Szerencsére itt Zalában sokszor lehet őzt/szarvast látni, általában párban közlekednek.

Válasz erre 

azilinha · http://futobarom.blog.hu/ 2012.03.04. 23:03:42

@korpaZASZ: Te nagyon jól nyomod, erre szavakat se nagyon találok, minden elismerésem. Állatokat látni futás közben nagyon jó, ezért is érdemes vidéken élni. Nekem legalább itt, ezen a fura helyen megadatott. :-)

Válasz erre 

daikini 2012.03.05. 20:56:03

Jaj de jó Neked, hogy ennyit futhatsz ilyen szép városokban! Én is 4 éven keresztül jártam minden héten Hollandiába utána pedig évekig szerte európában, de akkor nem volt a mindennnapjaim része a futás sajnos. Most meg amikor igen, már nem járok külföldre, pedig elképzelni sem tudok jobbat, mint futva felfedezni ilyen szép városokat! Örömmel olvasom az ilyen posztjaidat! köszi:)

Válasz erre 

azilinha · http://futobarom.blog.hu/ 2012.03.05. 22:02:58

@daikini: Igen, végülis jó így futva várost nézni, bár messze nem lát belőle az ember annyit, mintha csak sétálna. Futva viszont sokkal nagyobb területet lehet bejárni.

Neked nincs gondod az eltévedéssel, amikor idegen helyen futsz?

Válasz erre 

daikini 2012.03.06. 10:41:34

Hát az igazat megvalava, én ilyen GPS mániás vagyok már nagyon régen! Ha idegen helyre megyek, akár erdőbe, akár idegen városba, mindig megtervezem az útvonalat előre, elég jól memorizálom fejben plusz viszek kézben egy túra GPS-t ami ugye navigál is és részletes térkép van rajta! Így már elég nehéz eltévedni. Van egy Garmin 60csx-em amit imádok, futni is kényelmes kézben sem zavar de zsebre is lehet vágni! Ha másodjárak megyek akkor már eltalálok fejből legtöbbször, ilyenkor már legtöbbször nem is viszek semmilyen kütyüt!

Válasz erre 

csiripiszli12 · http://kedvesazelet.blog.hu/ 2012.03.11. 07:33:22

Tökjó lehet futva felfedezni a városokat :) Még úgy is, hogy nyilván a kevésbé szép helyeket is látod így. Az is hozzátartozik a városhoz, csak a turisták előtt nem reklámozzák azokat a helyeket.
Amúgy le a kalappal, hogy nem tévedtél el!

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: