Most kapott a futás!
2011.12.05. 15:58
Az utóbbi időben éreztem, hogy valahogy a futás már nem adja azt, amit régen. Gondoltam arra is, hogy talán már túl régóta csinálom, és a szervezetem valami újdonságra van kiéhezve. Ugyanakkor mégse szűnt meg a futáshoz való kötődésem. Jött a nagy ötlet: változtassunk futóterepet! Egy ideje ugyanis az időspórolás és autómentesség érdekében mindig a Kopaszi gátra jártam, illetve a Budai rakpart - Margitsziget útvonalat futottam be. Most azonban megint előtört bennem a hegyi futás vágya. Mivel a Gellérthegy van legközelebb, pár futás alkalmával a Citadellát másztam meg, majd a hegy másik oldalán jöttem le és úgy haza a Duna-parton. Ettől úgy éreztem, visszaszállt belém a motiváció és ismét csodákat művel velem a futás.
Párszor megjártam ezt az útvonalat, miközben vágytam egy kis Normafás cuccra is. Így pénteken megnéztem a térképen, hogy lehet egy futásba befoglalni a Gellérthegyet és a Normafát, és szombaton neki is indultam. Ez lett belőle: http://connect.garmin.com/activity/132369516 Hatalmas élmény volt! Két éve a fogas Svábhegy nevű megállójánál laktunk, de akkor nem szerettük a hegyi futást és lejártunk a Kopaszi gátra. Mégis, mindig amikor felmentünk az Istenhegyi úton kocsival, és láttam néhány elvetemült futót, önkéntelenül is arra gondoltam, hogy egyszer én is megmászom! A gondolatot most követte tett. Hát, nem mondom, hogy nem éreztem meredeknek a terepet! Nemcsak meredek, de baromi hosszú is. Én azonban nem vagyok az a puhány, feladós típus, így belesétálásról szó sem volt. Ahogy egyre feljebb értem, egyre nagyobb volt a köd, a fákat pedig belepte a zúzmara. Mikor végre felküzdöttem magam a Normafáig, mindent felülmúló látvány fogadott, így ahelyett, hogy egyből visszafordultam volna, még nyomtam pár száz métert az erdőben. Csodálatosan éreztem magam.
Mikor kicsodálkoztam magam, eszembe jutott, hogy még haza is kéne érni valahogy, ami bizony nincs közel. Felszállhattam volna a 212-es buszra, de igazából fel se merült bennem, hogy ne a lábaim segítségével jussak el az otthonomig. Így végül 30 km-t tudhattam aznap magam mögött, nem kevés szintkülönbséggel.
Másnap a SUHANJ!-os futásra ígérkeztem el. Az oda- és visszautat kocsival is megtehettem volna, de mivel úgyse lehet behajtani a szigetre, valamennyit mindenképpen kellett volna futni. Akkor meg miért ne fussak inkább otthonról? Végülis csak egy szűk 9 km a Hajós Alfréd Uszoda, a találkozó helyszíne. Már odafelé éreztem a lábaimban az előző napi hegyi túrát, amitől a tempóm is kicsit lassúbb volt a szokásosnál. Még így is bőven időben odaértem, és megismerkedtem egy újabb suhanccal, Patics Ferivel. Összességében elég kevesen voltunk, ha jól számolok, 6-an futottunk, de annál kellemesebb és családiasabb volt a légkör.
.jpg)
Feri nem nagyon hagyta, hogy toljuk, csak néha egy-egy percre fogadott el segítséget, különben magát hajtotta eszméletlen karizmokkal. A mozdulatait elnézve úgy éreztem, hogy száz métertől is meghaltam volna, ő pedig nagyon keményen lenyomott három szigetkört!!! Micsoda kitartás és akaraterő, nem beszélve a fizikai edzettségről. Gratulálok Feri, csak így tovább! Sajnáltam, hogy Marietta nem volt ott, szívesen beszélgettem volna vele. A múltkori SUHANJ!-os program óta rendszeresen eszembe jut az a sok pozitív erő, ami sugárzik belőle.
Én ezúttal csak két körig tartottam a társasággal, mert őszintén szólva elfáradtam. Na jó, szerettem volna már látni a kedvesemet is, akit betegen hagytam otthon. A nyúlcipő még rajtam volt, és utolsó energiáimat megfeszítve nekiindultam az utolsó 9 km-nek, ami hazáig kellett. Mikor megláttam a Batthyányn a villamost, nagy kísértés volt, hogy felszálljak-e rá, de szerencsére ezúttal se adtam ilyen könnyen a dolgot és győztek a lábaim. A 30 km-es szombat után egy 27 km-es vasárnapot sikerült a magaménak tudni.
Azt hiszem, újra jóban vagyok a futással és az idei évet sikerülni fog az áhított km-számmal zárni. Azt azért őszintén bevallom, hogy nem bánom, hogy ma nem kell futócipőt húznom, csak hasizmozgatni meg zumbázgatni az edzőteremben. :-)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
pantomimes · http://ennyirefutja.blog.hu/ 2011.12.06. 12:04:32
Azért látszik, hogy nem egyértelmű az út a Gellért-hegytől a Normafáig :)
1 hete vasárnap láttam Kareszt futni a gáton, ezek szerint a sérülése már a múlté? Annak örülnék.
korpaZASZ · http://korpa.blog.hu/ 2011.12.06. 21:01:16
A Normafa egy erdős fennsík, futható ösvényekkel vagy inkább kiépített terület házakkal?
azilinha · http://futobarom.blog.hu/ 2011.12.07. 16:52:30
Karesz szerencsére javulgat, bár néha még fájdogál a térde, de kevésbé, mint régen. Egy ideje futogat már, de kisebb intenzitással. Sajnos én nem tudok vele futni, mert mindig ösztönösen begyorsulok, és az a vége, hogy ő futja az én tempómat, amit az ő térdével még nem célszerű.
azilinha · http://futobarom.blog.hu/ 2011.12.07. 16:59:55
A Normafánál már lehet futni az erdőben, odáig viszont kiépített területen lehet feljutni. Az erdei futással az az egyetlen bajom, hogy eltévedek. :-( Annyira bénán tájékozódom, hogy még az se mindig segít, ha feltöltöm az órámra az útvonalat. Pedig az erdőben a legjobb futni, az kétségtelen. De nekem itt a közelben nincs erdő, így ha olyan helyre akarok menni, vagy jó messzire el kell futnom, vagy el kell jutni a kiindulási helyig más módon, amire viszont sajnálni szoktam az időt.