Csodálatos Garmin 305
2012.02.27. 17:56
Szerda estétől szombat délutánig tartott a dublini kiküldésem, ebbe két futás fért bele (csütörtök, péntek). A szombat délelőttöt már kimondottan városnézésre szántam (rohanás nélkül). Egy hozzám hasonló tájékozódó zseninek igen nagy kihívás egy idegen városban egyedül futni, de a googlemaps, gpsies és a garmin segítségével az agyam különösebb használata nélkül is sikerült megoldanom a problémát. :-)
Az első futás útvonala véletlenszerű volt. A hotelból indulva terveztem egy kb. 12 km-es távot, minél több víz erintésével. Útbaejtettem egy kikötőt is, amiről azt képzeltem, biztos szép lehet. A berajzolt útvonalat feltöltöttem az órámra, és neki is indultam. Az elején kissé zsúfolt helyeken jártam, ahol sok volt az útkereszteződés, de hamar megtanultam a helyi gyalogosoktól, hogy nem kell megvárni a zöldet. Sokszor azt se tudtam, melyik lámpa szól a gyalogosoknak, és a baloldali közlekedés is kicsit bekavart, így nagyjából akkor mentem át az úttesten, amikor úgy láttam, hogy nincs féktávolságon belül autó. Ezután kicsit nyugodtabb részre értem, ahol olyan tipikus, filmbeli sorházak álltak. Hogy mennyire enyhe volt az idő, azt a virágzó fák is jelezték. Hihetetlen , hogy február végén már itt tartanak az írek. Hiába, sokmindenben le vagyunk maradva. :-) Idővel elérkeztem ahhoz a bizonyos kikötőhöz, ami azonban a teherhajóknak épült, így nemcsak hogy szép nem volt, de kimondottan ronda. :-) Igazából nem volt ott semmi, csak mindenféle rakodásra használt eszközök. Néha még a járda is megszűnt, így egy kicsit módosítanom kellett az útvonalon, ami nem jelentett túlzott biztosítékot arra, hogy nem fogok eltévedni, de zseniális módon megoldottam ezt is. Átmentem egy hídon, majd a canal mellett haladtam egy ideig, a belváros irányába. Itt megint baromi sok volt a gyalogos, és nem mindig volt könnyű átgázolni rajtuk. De mindent lehet, csak akarni kell. :-) A végén visszafordultam dél felé, eljutottam egy másik "canal"-hoz (ezt magyarul hogy hívjuk?). Azt is kereszteztem, kicsit futotam a másik oldalán, majd visszatértem a hotelhez.
A következő nap szerettem volna valami futóbarátabb helyre eljutni, így megkérdeztem az oktatáson résztvevő társaimat, hogy mit ajánlanak. A Phoenix parkot javasolták, és egy buszt is mondtak, ami odavisz. Nekem viszont semmi kedvem nem volt tömegközlekeséi eszközökkel szórakozni, így az útvonalat megint a szállodától terveztem. Mindössze 4 km-re volt a park bejárata, így könnyű volt a feladat. A parkon belül egy 5 km-es kört gondoltam ki, így összesen 13 km lett volna. Szerencsésen odataláltam (helyesebben odavezetett az óra), és elindultam a körön.
Az állatkert mellett indult az út, és eléggé sajnáltam, hogy nem lesz annyi időm a városban, hogy meglátogassam az állatokat. A park viszont tényleg futóparadicsom! (Ha Dublinban jártok, ki ne hagyjátok!) Az írek nagyon kemények, ők ilyenkor már (tizenegy-két fokban) rövidujjúban és rövidnadrágban nyomják. Nekem azért nem esett rosszul egy vékony réteg a karomon. A kör végén az út letért az ösvényekről, és bevitt a mezőre a fűbe. Kicsit csodálkoztam, de végülis úgy terveztem meg az útvonalat, hogy gyalogutakat kövessen, és gyalog simán át lehet vágni a mezőn, tehát nincs mit csodálkozni. Amikor a végére értem, olyan jól éreztem magam, hogy nekiláttam még egy ilyen körnek. Szerencsére nem sötétedett be közben, mert úgy azért nehéz lett volna a mezőn, világítás nélkül követni az utat. A vége így majdnem 18 km lett.
Visszatérve a hotelbe nagy kedvem támadt kipróbálni a medencét. Igaz, csak 16 méteres, de baromi jól esett az úszó mozdulat. 40 hosszt nyomtam így le, amit sportnak azért nem minősítek, de tényleg olyan jó volt, hogy meglepődtem, hogy nem gyakorolom ezt a sportot rendszeresebben. (Persze, időhiány a magyarázat, de nem lenne szabad, hogy így legyen, inkább az alvásból kell elvenni egy kis időt a jövőben.) A szaunákat is kipróbáltam, és a gőz annyira bejött, hogy alig bírtam kijönni belőle. Az amazoniai kirándulásomat juttata eszembe, amikor olyan párás és forró volt a levegő, hogy eső nélkül is éreztem a meleg vízcseppeket a bőrömön.
Összességében nagyon jó volt ez a dublini kiruccanás. Igaz, meló ügyben voltam kint, de arról a részéről nem írok, mert ez itt nem a munkablog. :-) Érdekes, ha idegen helyen fut az ember, nem is érzi a távolságot, annyira azzal van elfoglalva, hogy merre menjen, illetve hogyan kerülje ki az akadályokat. A garmin térkép funkciója meg csodálatos! Emlékszem, amikor Darmstadtban futogattam egy kis erdőben, hány milliószor tévedtem el, meg persze csomó más helyen is. (Kizárólag a tengerparti és folyóparti futásaim voltak biztosak, ahol a víz mellett haladva véletlenül se lehet eltéveszteni az utat. :-)) Most pedig ismét repülőn ülök Frankfurtba tartva, de Ludwigshafen a végcél. Itt egy kicsit tovább maradok, így több futóútvonalat lehet majd felfedezni. Szerencsére a város a Rajna partján van, ami elősegíti a tájékozódást. :-) A folyó túloldalán található Mannheim, ezt mondják szebbnek, tehát valószínűleg ott érdemes próbálkozni.
A két utazás között kevesebb, mint 24 órát töltöttem otthon, amibe egy futást azért bezsúfoltam. Nem terveztem semmi extrát, de a szokásos 13,8 km-emet lenyomtam 4:38-as átlaggal.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
