Egy héttel a debreceni maraton után újabb versenynek néztünk elébe, ezúttal a Vivicittá következett. Korábban csak 12 km-t lehetett futni ezen a versenyen, az elmúlt két évben azonban félmaratonra is lehetőséget kaptak a versenyzők. Nem terveztem semmi extrát, csupán a teljesités volt a cél. Éreztem, hogy még nem regenerálódtam a maraton óta, valamint az idő is rendkivül szeles volt, ezért úgy álltam neki, hogy még az 1:45-tel is elégedett lennék. Amúgy a verseny annyiból volt jelentős számomra, hogy három évvel ezelőtt, a 12 km-es Vivicittá volt versenyzői pályafutásom első állomása.

Bringával indultam a starthoz, a Margitszigetre. A budai rakparton haladtam délről északra, igy már volt szerencsém teljes mértékben megtapasztalni, mit művel a szerencsétlen földi halandóval a szél. Útközben összefutottam Miklóssal és Ferivel, akik a Suhanj! szineiben igyekeztek a versenyre. Ők futottak, igy nem fáztak, én viszont lelassitva a bringával az ő tempójukra, totál átfagytam, mire a helyszinre értünk. Ennek ellenére megérte együtt menni, mert remek társaság voltak.

A rajtnál elintéztem a szokásos processzt: rajtcsomagátvétel, chip, aztán a cuccot kellett volna leadni, amivel az utolsó pillanatig vártam, hogy addig is rajtam lehessen a meleg ruha. Addig odamentem a Suhanj! sátorhoz beszélni pár szót az emberkékkel, illetve egy pólót is vásároltam, amit az alatta levő, szintén Suhanj!-os pólóra húztam rá.

Közben azon gondolkoztam, a Suhanj!-osok mennyivel nagyobb dolgot tesznek annál, mint aki simán, a saját teljesitményére összpontositva teljesiti a versenyt. Nagyon tisztelem mind a kerekesszékes sportolókat, mind az őket támogatókat.

Az indulásnál mindenki csak a saját rajtzónájába állhatott. Én a 2-es rajtzónába nyomultam, vagyis az 1:30-1:45 közötti eredményt becélzók táborába. Vajda Zsuzsi és Illyés Bogi tervezték a 4:30-as átlagtempót, ami nekem is szimpatikusnak tűnt, bár nem voltam benne biztos, hogy a maraton utáni héten ez menni fog nekem. Velük indultam, és már az elején elég fáradtnak éreztem magam, nem tudtam, mennyi energia marad a végére. Szerencsére pár km után azért sikerült felvennem a ritmust, és onnantól egészen a 13-ik km-ig élveztem a futást. Ott jött egy forditó, ahonnan 5 km-t folyamatosan széllel szemben kellett tolni. Itt le is maradtam kicsit Zsuzsiéktól, de azért nem vészesen. Az egy kicsit jobban zavart, hogy három lány folyamatosan pár méterrel haladt előttem, és éreztem, hogy nem birom megelőzni őket. De mivel úgyse volt ez nekem célverseny, olyan nagyon nem érdekelt, csak vártam, hogy jussunk el a 18-ik km-ig, ahol megszűnik a szembeszél. Végül ez is eljött, és már csak 3 km várt rám a célig. Igyekeztem meghúzni egy kicsit, mert itt már láttam, hogy nem is állok olyan rosszul. A cél áthaladásánál 1:35:32-t mutatott az órám, vagyis ennyi lett a nettó időm, aminek a 4:28-as átlagtempó felel meg.

Hogy elégedett vagyok-e? Igazából teljesen. Igaz, pár másodperccel maradtam le a PB-mről, valamint, ha 33 másodperccel gyorsabban érek célba, akkor a második szilveszteri fogadalmamat is meg tudtam volna valósitani. De hosszú még az év, lesz alkalom jobbat is összehozni. Igazából nem gondolom, hogy az 1:35 rossz félmaratoni eredmény lenne. 727 női versenyzőból a 11-ik helyet sikerült igy megcsipnem. Egy héttel egy maratoni győzelem után igazán nem gondolom, hogy elégedetlenkednem kéne. 

A befutócsomag átvétele után megpillantottam Kareszt és nagyon megörültem. Mivel kicsit beteg volt, nem gondoltam, hogy kijön elém, de megtette. Ezúttal is köszönöm és már várom a keszthelyi versenyt, ahol mindketten részt fogunk venni. Attilával gratuláltunk egymásnak, aki úgy egy perccel futott jobbat nálam, viszont a debreceni maratont 3:16 alatt nyomta le! Sajnos nem tudtam sok emberrel beszélni, mert nagyon fáztam, igy kénytelenek voltunk elindulni hazafelé, mielőtt bevárhattam volna az ismerőseim nagy részét. De ezúttal is gratulálok minden teljesitőnek, külön kiemelve Dagadt Köcsögöt, aki ilyen brutál időjárási viszonyok metteltt futott PB-t.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.