A nagy szembesülés
2013.09.09. 22:45
Annyira nem volt kedvem Nike félmaratonra menni, hogy szinte fel se merült bennem a lehetősége. A hivatalos válaszom a "miért"-re olyasmiből állt, hogy budapesti rendezvény, és én csak a bivalybasznádiakat szeretem, illetve, hogy túl sokan vannak és drága a nevezés. Az őszinte válasz viszont a félelemben keresendő. Tisztában vagyok vele, hogy nem tudok olyan sebességgel futni, mint tavaly vagy tavalyelőtt, és ez kellően frusztrál. A bénaságom tudatában sem akartam szembesülni a versenyen egy konkrét, szar eredménnyel.
Másfél héttel a verseny előtt egy DK-edzésen könnyelműen kimondtam, hogy nem futok a Nike-n, mire Balázs, az edzőm szinte szemrehányóan nézett rám. Próbáltam magyarázni az érveimet, de nem nem volt kegyelem, neveznem kellett. Még jó, hogy Zolitól, aki meggondolta magát, meg tudtam venni a nevezését, így nem kellett kifizetnem a csillagászati összeget, ami abban a fázisban hivatalos árként szerepelt.
Balázs kiadta feladatnak, hogy Attilával fussak, mert nagyjából egyforma a tempónk, de ő be tudja osztani az erejét és nem futja el az elejét. Ettől kicsit megkönnyebbültem, mert elég volt vele lépést tartanom, és nem kellett azon stresszelnem, hogy nem nyomok minden ezrest 4:30-ban. 5 perces km-eket terveztünk a táv első felére, és úgy gondoltuk, hogy ha megy, akkor a második felét megnyomhatjuk kicsit jobban. A valóságban már az elején is gyorsabbak voltunk ennél, de mindketten egyértelműen éreztük, hogy bírjuk, és még van bennünk bőven tartalék. Közben folyamatosan beszélgettünk, ami azt jelezte, hogy a pulzusunk is rendben van (ami Attilának 150 körüli, nekem 170 :-)).
Eljutottunk a feléig, minden oké. A 12-ik km után már elment a beszélgethetnékem, de továbbra sem volt gond. A 16-ik km-től kaptunk szabad utat, ahol már mindenki megy, ahogy tud. Attila nekiiramodott, és szépen le is hagyott, de ettől még nem került elő a zsilettpenge. :-) Nekem is mentek még a 4:40 körüli ezrek, és ezzel meg tudtam békélni. A 19-ik km-nél megláttam Andrást, aki korábban jóval előttem volt. Gondoltam, szegény biztos lesérült. Valamit odakiabáltam neki és húztam is el. Hamarosan azonban utolért, és mondta, hogy nyulaz nekem. Kiderült, hogy csak hánynia kellett egyet, mert másnaposan jött a versenyre, de amúgy minden rendben. Még ezek után is olyan tempót nyulazott, hogy mondtam, hogy én ezt nem bírom. Ilyet tud az öreg RÓKA. :-D
Az utolsó 2 km igazából már nem esett olyan jól, nyilván olyankor már nagyon a célban akarja látni magát az ember. És csodák csodájára, kevesebb, mint 10 percen belül valóban a célban láttam magam (vagyis inkább engem mások, mivel tükör nem volt, és a lelkem se hagyta el a testemet :-)). A netto időm 1:41:xx. Teljesen őszintén örültem neki.
Igen-igen, tavaly ilyenkor 1:35-ös félmaratonokat futottam, és a maratonom átlaga volt olyan, mint ezé a felesé. Innen nézve béna vagyok, és futócipőt se kéne többé húznom, nemhogy versenyre neveznem. Ráadásul a formahanyattlást nem tudom megindokolni, hiszen nem voltam se beteg, se sérült, és igen szorgalmasan edzek azóta is, szakadatlanul. Ez a rejtély sok álmatlan éjszakát okozott, de a stresszre pazarolt energiát inkább okosabb edzésekbe érdemes fektetni. Balázzsal pedig ezen vagyunk.
Igazából tavasszal ennél is szarabb félmaratonokat futottam, tehát ahhoz képest fejlődtem. Megtanultam beosztani az erőmet, és életemben először a verseny második fele gyorsabb lett az elsőnél. Szerintem lehet ebből még valamit kihozni, de most más van a fókuszban. Az előző posztban olvasható, hogy megszállt a triatlon szelleme, idén nyomtam egy féltávot, jövőre pedig beneveztem a nagyatádi ironman-re. Ez meghatározza az előttem álló szűk 1 év felkészülési tervét, és ezzel párhuzamosan nem tudok félmaraton PB-re hajtani. De azért, ha ennek ellenére úgy gondoljátok, hogy nekem már nincs mit keresnem a sport mezején, mert egyre csak bénázok, nyugodtan küldjetek nyugdíjba, és meglátjuk, hogy megfogadom-e. :-)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Oh Dae Su 2013.09.10. 10:51:48
(Hja, Gönczi Zsolt voltam...)