A 2013-as futószezon
2013.11.18. 22:56
És végre vége, elvileg eljött a szabadság. 17 versenyem volt az idén, nagy részük nyár végén és ősszel, így az utóbbi időben szinte minden hétvégén versenyeztem. Ezzel párhuzamosan a melóban is folyamatosan nőtt a feladatok száma, és a hetek múltával egyre közeledett a határidő. Én a két fronton párhuzamosan próbáltam mindenben maximálisan megfelelni és kihozni a lehető legjobb eredményt. Ezzel még nem is lenne baj, sőt, mondhatni, ez az ideális. Csak ott csesztem el, hogy ha bármikor úgy nézett ki, hogy valami nem fog menni úgy, ahogy szeretném, akkor eljön a világ vége. Az ilyen gondolatok pedig elég nagy nyomást gyakorolnak az emberre. Talán emiatt történt, hogy ma, amikor végre minden letudva - igen jó eredményekkel! - egyszer csak majdnem elájultam, és egy melótársnak kellett kocsival hazahoznia, mert máshogy nem ment. Szerencsére most, pár óra elteltével lényegesen jobban vagyok, és talán megúsztam különösebb károsodás nélkül, de elég kemény figyelmeztetésként élem meg a dolgot.
Most jöjjön egy kis áttekintés. A futásom tavaly ősztől idén nyárig mondhatni: gyatra volt. Na jó, a 3:32-es Maratonfüred megmagyarázhatatlan kakukktojásként kiemelkedik ebből a béna sorozatból, de se előtte, se utána semmi értékelhetőt nem produkáltam. Áprilisban és júniusban két maraton 3:47 és 3:45-ös időkkel, az első esetben majdnem meghalva. Májusban egy 1:45-ös és egy 1:50-es félmaraton. Csak az UB és a K&H mentett meg az összeomlástól, ahol csapatban futottam, és a csapatért sikerült a szokásosnál jobban teljesítenem. Mégis értetlenül álltam a romlás előtt, hiszen edzés mennyiség megvolt, betegség és sérülés nem figyelt be.
Ekkor jött be a képbe Balázs, mint edző, akivel azóta is megy a közös munka, és már igen sokat felépítettünk. A sivár futóvilágomba belevarázsoltuk a triatlont, és teljesen újdonságként jött júliusban a szombathelyi Vasi Vasember, ahol olimpiai távon úszás+bringa+futás volt a megmérettetés tárgya. Ahhoz képest, hogy első ilyen versenyem, igen jó eredménnyel végeztem, ettől aztán megnyílt a világ. Augusztusban Szálkán letoltam a fél ironman távot (1,9+90+21), ahol a korcsoportomat megnyertem, abszolút nőiben 4-ik lettem. Persze, a futásomat 5:22-es átlaggal toltam, és igazából az úszás meg a bringa se volt túl gyors, de legalább az egész ment folyamatosan, nem volt semmi bajom, és nem készültem ki a végére se, pedig se a domborzat, se az időjárás nem volt túl kíméletes.
Ettől kezdve a Spar maraton került fókuszba, de Balázs ösztönzésére a Nike félmaratonon is indultam, amihez pedig semmi kedvem nem volt, mert még a tavaszi kudarcok jártak a fejemben. A Nike-n 1:41-et futottam, ami jónak ugyan nem nevezhető, de kis javulást jelentett a tavasziakhoz képest, amitől aztán vérszemet kaptam. Szeptemberben 3 órát futottam az Almádi 12 órás OB-n, ahol csak kicsit csúsztam ki az 5 perces átlagból. Októberben a Sparon nagyjából teljesítettem a tervet. Balázs nyulazott nekem 21 km-ig, így nem engedte elfutni az elejét. Szinte pontosan 5 perces átlaggal haladtunk, és ez volt a terv a második 21 km-re is. Az utolsó 5 km-ig nem is volt baj, ott viszont sajnos belassultam, és így 3:32 lett a vége a kívánt 3:30 helyett. Sebaj, ennek ellenére boldog voltam, és kezdtem újra futónak érezni magam. Ezútán verseny verseny hátán: Budakeszi FM 1:40, Velencén a 6 órás OB-n 3-3 órát futottunk a párommal (Rékával), és én pöccre 36 km-t szedtem össze még úgy is, hogy az utolsó fél órában alapos zuhé nehezítette a dolgunkat. (Réka majdnem ugyanennyit.) Aztán jött a Tudás Útja FM 1:39, tehát minden FM 1 perccel jobb lett az előzőnél.
Mire időben Siófokhoz értünk, hulla voltam. A sok verseny stressze is felgyülemlett, de ahogy korábban említettem, a melóban a határidős feladatok is pont akkora értek véget, vagyis a siófoki versenyig fizikailag és szellemileg egyaránt maxon járattam magam. Kedvem se volt már versenyezni, de mire odaértünk, már jól éreztem magam, és újra elkapott a szokásos versenyláz. Gyorsan kezdtem, mivel Évivel párban is indultam, így fejben két részre osztottam a távot: az elsőt felét a párosért, a második felét magamért. Komolyan mondom: állat volt! Kellemes pálya, tökéletes futóidő (10 fok körül), a Balaton-parton (15-17-ik km tájékán) szinte euforikus hangulatba kerültem. Az utolsó 3 km már nem hiányzott annyira, de becsülettel letoltam őket, és igy 1:37:18 lett a vége, vagyis a múlt hetihez képest is 2 percet javítottam! Ezzel pedig már csak 2 perccel vagyok elmaradva a PB-mtől. Vagyis: újra az vagyok, aki valaha voltam, és látom értelmét annak, amit csinálok!
Ezután eljött a mai nap, amikor délelőtt még a versenynek örültem, délben meg majdnem ájultan és remegve az orvosi szobában kötöttem ki, majd itthon az ágyban. Na jó, túléltem, és már jobban vagyok, de úgy látom, oda kell figyelnem egy kicsit!
A következő 8 hónapban minden edzés a nagyatádi ironman felé kell, hogy vezessen. Igyekszem mégjobban betartani Balázs edzéstervét. Amikor lassú futást ír elő, akkor tényleg lassan, és _olyan_ lassan menni, ahogy ő mondja. Az úszást és bringát szintén ennek megfelelően. Amikor meg pihenést javasol, akkor nem menni. Sokszor elmondta, hogy az edzés legfontosabb része a pihenés, és aki nem fogadja meg, az úgy jár, mint én, vagy még úgyabbul. Szeretnék még sokáig sportolni, közben egészséges maradni, és emellett jó eredményeket elérni, de nem azzal a hozzáállással, hogy ha mégse sikerül a kitűzött célidő, akkor összedől a világ, főleg nem az edzéseken! Ha nem tartom be, seggbe rúgatom magam! :-)
Szerző: azilinha
11 komment
Címkék: verseny fáradtság eredmény maraton bénázás sebesség felkészülés félmaraton
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
pantomimes · http://ennyirefutja.blog.hu/ 2013.11.19. 08:52:45
azilinha · http://futobarom.blog.hu/ 2013.11.19. 14:03:39
korpaZASZ · http://korpa.blog.hu/ 2013.11.19. 22:01:06
Azért én azt gondolom, hogy figyelmeztető egy ilyen rosszullét, ezekre a jelekre oda kell figyelni és nagyon nem normális dolog, amúgy sem, de akinél a fizikai aktivitás jelentős, ott még inkább.
Nálam még nem volt ilyen, de ha megtörténne, igencsak elmennék legalább egy vérképre.
azilinha · http://futobarom.blog.hu/ 2013.11.20. 09:14:38
azilinha · http://futobarom.blog.hu/ 2013.11.20. 16:19:25
korpaZASZ · http://korpa.blog.hu/ 2013.11.20. 22:14:48
azilinha · http://futobarom.blog.hu/ 2013.11.21. 08:43:50
Amúgy olyan ideális lenne egy kis szünet a melóban, helyette alvás, szauna, masszás meg ilyenek, és úgy mehetne a sport ezerrel. És mindezt természetesen nem a városban, hanem valami jó levegőjű, nyugodt bivalybasznádon. :-)
korpaZASZ · http://korpa.blog.hu/ 2013.11.21. 22:02:42
Szerencsére én úgy érzem magam, mintha egész évben Bivalybasznádon laknék (bár most épp Prágában vagyok, de ez csak 1-2 nap egy évben), Egerszeg széle majdnem olyan, ráadásul egy puszta közepén dolgozom, újabban egereink is vannak :)
azilinha · http://futobarom.blog.hu/ 2013.11.22. 22:52:40
haanchee · http://haancheefut.blog.hu 2013.11.27. 17:46:00
A jövő évhez sok sikert kívánok, drukkolok, hogy minden célodat elérd, és megdöntsd a vágyott egyéni csúcsokat. :)