És végre vége, elvileg eljött a szabadság. 17 versenyem volt az idén, nagy részük nyár végén és ősszel, így az utóbbi időben szinte minden hétvégén versenyeztem. Ezzel párhuzamosan a melóban is folyamatosan nőtt a feladatok száma, és a hetek múltával egyre közeledett a határidő. Én a két fronton párhuzamosan próbáltam mindenben maximálisan megfelelni és kihozni a lehető legjobb eredményt. Ezzel még nem is lenne baj, sőt, mondhatni, ez az ideális. Csak ott csesztem el, hogy ha bármikor úgy nézett ki, hogy valami nem fog menni úgy, ahogy szeretném, akkor eljön a világ vége. Az ilyen gondolatok pedig elég nagy nyomást gyakorolnak az emberre. Talán emiatt történt, hogy ma, amikor végre minden letudva - igen jó eredményekkel! - egyszer csak majdnem elájultam, és egy melótársnak kellett kocsival hazahoznia, mert máshogy nem ment. Szerencsére most, pár óra elteltével lényegesen jobban vagyok, és talán megúsztam különösebb károsodás nélkül, de elég kemény figyelmeztetésként élem meg a dolgot.

Most jöjjön egy kis áttekintés. A futásom tavaly ősztől idén nyárig mondhatni: gyatra volt. Na jó, a 3:32-es Maratonfüred megmagyarázhatatlan kakukktojásként kiemelkedik ebből a béna sorozatból, de se előtte, se utána semmi értékelhetőt nem produkáltam. Áprilisban és júniusban két maraton 3:47 és 3:45-ös időkkel, az első esetben majdnem meghalva. Májusban egy 1:45-ös és egy 1:50-es félmaraton. Csak az UB és a K&H mentett meg az összeomlástól, ahol csapatban futottam, és a csapatért sikerült a szokásosnál jobban teljesítenem. Mégis értetlenül álltam a romlás előtt, hiszen edzés mennyiség megvolt, betegség és sérülés nem figyelt be.

Ekkor jött be a képbe Balázs, mint edző, akivel azóta is megy a közös munka, és már igen sokat felépítettünk. A sivár futóvilágomba belevarázsoltuk a triatlont, és teljesen újdonságként jött júliusban a szombathelyi Vasi Vasember, ahol olimpiai távon úszás+bringa+futás volt a megmérettetés tárgya. Ahhoz képest, hogy első ilyen versenyem, igen jó eredménnyel végeztem, ettől aztán megnyílt a világ. Augusztusban Szálkán letoltam a fél ironman távot (1,9+90+21), ahol a korcsoportomat megnyertem, abszolút nőiben 4-ik lettem. Persze, a futásomat 5:22-es átlaggal toltam, és igazából az úszás meg a bringa se volt túl gyors, de legalább az egész ment folyamatosan, nem volt semmi bajom, és nem készültem ki a végére se, pedig se a domborzat, se az időjárás nem volt túl kíméletes.

Ettől kezdve a Spar maraton került fókuszba, de Balázs ösztönzésére a Nike félmaratonon is indultam, amihez pedig semmi kedvem nem volt, mert még a tavaszi kudarcok jártak a fejemben. A Nike-n 1:41-et futottam, ami jónak ugyan nem nevezhető, de kis javulást jelentett a tavasziakhoz képest, amitől aztán vérszemet kaptam. Szeptemberben 3 órát futottam az Almádi 12 órás OB-n, ahol csak kicsit csúsztam ki az 5 perces átlagból. Októberben a Sparon nagyjából teljesítettem a tervet. Balázs nyulazott nekem 21 km-ig, így nem engedte elfutni az elejét. Szinte pontosan 5 perces átlaggal haladtunk, és ez volt a terv a második 21 km-re is. Az utolsó 5 km-ig nem is volt baj, ott viszont sajnos belassultam, és így 3:32 lett a vége a kívánt 3:30 helyett. Sebaj, ennek ellenére boldog voltam, és kezdtem újra futónak érezni magam. Ezútán verseny verseny hátán: Budakeszi FM 1:40, Velencén a 6 órás OB-n 3-3 órát futottunk a párommal (Rékával), és én pöccre 36 km-t szedtem össze még úgy is, hogy az utolsó fél órában alapos zuhé nehezítette a dolgunkat. (Réka majdnem ugyanennyit.) Aztán jött a Tudás Útja FM 1:39, tehát minden FM 1 perccel jobb lett az előzőnél.

Mire időben Siófokhoz értünk, hulla voltam. A sok verseny stressze is felgyülemlett, de ahogy korábban említettem, a melóban a határidős feladatok is pont akkora értek véget, vagyis a siófoki versenyig fizikailag és szellemileg egyaránt maxon járattam magam. Kedvem se volt már versenyezni, de mire odaértünk, már jól éreztem magam, és újra elkapott a szokásos versenyláz. Gyorsan kezdtem, mivel Évivel párban is indultam, így fejben két részre osztottam a távot: az elsőt felét a párosért, a második felét magamért. Komolyan mondom: állat volt! Kellemes pálya, tökéletes futóidő (10 fok körül), a Balaton-parton (15-17-ik km tájékán) szinte euforikus hangulatba kerültem. Az utolsó 3 km már nem hiányzott annyira, de becsülettel letoltam őket, és igy 1:37:18 lett a vége, vagyis a múlt hetihez képest is 2 percet javítottam! Ezzel pedig már csak 2 perccel vagyok elmaradva a PB-mtől. Vagyis: újra az vagyok, aki valaha voltam, és látom értelmét annak, amit csinálok!

Ezután eljött a mai nap, amikor délelőtt még a versenynek örültem, délben meg majdnem ájultan és remegve az orvosi szobában kötöttem ki, majd itthon az ágyban. Na jó, túléltem, és már jobban vagyok, de úgy látom, oda kell figyelnem egy kicsit!

A következő 8 hónapban minden edzés a nagyatádi ironman felé kell, hogy vezessen. Igyekszem mégjobban betartani Balázs edzéstervét. Amikor lassú futást ír elő, akkor tényleg lassan, és _olyan_ lassan menni, ahogy ő mondja. Az úszást és bringát szintén ennek megfelelően. Amikor meg pihenést javasol, akkor nem menni. Sokszor elmondta, hogy az edzés legfontosabb része a pihenés, és aki nem fogadja meg, az úgy jár, mint én, vagy még úgyabbul. Szeretnék még sokáig sportolni, közben egészséges maradni, és emellett jó eredményeket elérni, de nem azzal a hozzáállással, hogy ha mégse sikerül a kitűzött célidő, akkor összedől a világ, főleg nem az edzéseken! Ha nem tartom be, seggbe rúgatom magam! :-)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

pantomimes · http://ennyirefutja.blog.hu/ 2013.11.19. 08:52:45

Nekem is hasonló volt a tavalyi és idei évem, hullámvölgy, megmagyarázhatatlanul rossz és megmagyarázhatatlanul jó eredmények. Tavaly is és idén is november elejére dőltem ki, szédülés, gyengeség érzet, nem tudom, lehet, hogy az elemeink eddig tartanak :)

Válasz erre 

azilinha · http://futobarom.blog.hu/ 2013.11.19. 14:03:39

Megnyugtat, hogy nem vagyok egyedül. :-) Persze, nem örülök, hogy nálad is ez van, de akkor kevésbé érzem kirívónak a jelenséget. Lehet, hogy kis időre be kell dugnunk magunkat egy konnektorba, aztán újra jók vagyunk egy évig, csak komolyan kell venni a töltést. :-)

Válasz erre 

korpaZASZ · http://korpa.blog.hu/ 2013.11.19. 22:01:06

Gratula az évedhez, jó a leírás is, látható a fejlődés is.

Azért én azt gondolom, hogy figyelmeztető egy ilyen rosszullét, ezekre a jelekre oda kell figyelni és nagyon nem normális dolog, amúgy sem, de akinél a fizikai aktivitás jelentős, ott még inkább.
Nálam még nem volt ilyen, de ha megtörténne, igencsak elmennék legalább egy vérképre.

Válasz erre 

azilinha · http://futobarom.blog.hu/ 2013.11.20. 09:14:38

El fogok menni én is, de szinte biztos vagyok benne, hogy csak a túlhajszoltság okozta a tüneteket, pszichés alapon. Többször is éreztem, hogy abnormálisan kifáraszt a napi robot, de, ahogy írtam, az én hozzáállásommal van a baj. A terhelést nem mindig lehet csökkenteni, de hogy hogy reagáljuk le, az eléggé rajtunk múlik.

Válasz erre 

azilinha · http://futobarom.blog.hu/ 2013.11.20. 16:19:25

Ma egy visszafogott 6 km már ment probléma nélkül. Holnap már kicsit többet is megpróbálok.

Válasz erre 

korpaZASZ · http://korpa.blog.hu/ 2013.11.20. 22:14:48

Remek! Akkor talán semmi komoly. Hétvégén futok még egy utolsó versenyt csehben (fm), utána a szuper szilveszteri hegyi maratonunk lesz csak, már előre félek a >1hónapnyi versenymentes időszaktól :)

Válasz erre 

azilinha · http://futobarom.blog.hu/ 2013.11.21. 08:43:50

Hány versenyed volt az idén? Neked sosem túl sok? :-) Nekem most nincs kedvem versenyezni, de futó eseményeken részt venni igen. Pl. lesz jövő utáni hétvégén valami erdei 26 km-es, utána meg Velencei-tó futás, de egyik se verseny, és nem kell kihajtanom magam.
Amúgy olyan ideális lenne egy kis szünet a melóban, helyette alvás, szauna, masszás meg ilyenek, és úgy mehetne a sport ezerrel. És mindezt természetesen nem a városban, hanem valami jó levegőjű, nyugodt bivalybasznádon. :-)

Válasz erre 

korpaZASZ · http://korpa.blog.hu/ 2013.11.21. 22:02:42

16 versenyem lesz, átlagban 29km-esek, mert 6db. maraton vagy afölötti táv volt/lesz benne.
Szerencsére én úgy érzem magam, mintha egész évben Bivalybasznádon laknék (bár most épp Prágában vagyok, de ez csak 1-2 nap egy évben), Egerszeg széle majdnem olyan, ráadásul egy puszta közepén dolgozom, újabban egereink is vannak :)

Válasz erre 

azilinha · http://futobarom.blog.hu/ 2013.11.22. 22:52:40

Nagyon-nagyon jó lehet! Ha minden igaz, én is valamelyest bivalybasznádi leszek belátható időn belül. Össze nem lehet hasonlítani a vidéki és a pesti edzéseket (meg úgy álatlában az életet).

Válasz erre 

haanchee · http://haancheefut.blog.hu 2013.11.27. 17:46:00

Gratulálok az évedhez, remélem, így év végén lesz alkalmad jól kipihenni magad, mert sok verseny és edzés van mögötted. A vérvételt én is javasolnám, kiderülhet, hogy valamiből hiánya van a szervezetednek, azt pedig jobb mielőbb pótolni. :)
A jövő évhez sok sikert kívánok, drukkolok, hogy minden célodat elérd, és megdöntsd a vágyott egyéni csúcsokat. :)

Válasz erre 

azilinha · http://futobarom.blog.hu/ 2013.11.27. 23:13:49

Köszi szépen, én is hasonlóakat kívánok neked. Nekem tetszik a te hozzáállásodban, hogy kikapcsolódást keresel a futásban, és nem olyan görcsösen az eredményeken hajszolod. Szerencsére most alapozási időszak van, nekem is alacsony pulzus van előírva Siófok óta, így én se strapálom magam mindenféle tempókkal. Kicsit nehéz is elhinnem, hogy ebből (is) lesz valami, de bízom az edzőmben. :-)

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: