Hogyan csesszük el?
2014.03.23. 21:32
A felkészülés egészen rendben van. Hosszú futásokból van egy 33 és két 38 km-es, ebből az egyik 5:06-os átlaggal. Jól megy a többi edzés is, panaszra nem érzek okot. Ott vagyok a versenypályán, várva a rajtot.
Balu szavain már ezerszer átrágtam magam: kezdjem 5-ösnél lassabb tempóban, akármennyire is vánszorgásnak érzem az adott pillanatban. Majd a végén, 30 fölött belehúzhatok. Persze, így fogom tenni - gondolom akkor. Többeknek jelzem is a rajtpisztoly eldördülése után, hogy nyugodtan menjenek, én lassan kezdek. Tényleg? Első pár km 4:40 körüli tempóval sikeredik. Látom az órán a számot, de nem érzékeli a testem. Úgy érzem, tele vagyok tartalékkal. 3:30 a célidő. Ha most kicsit gyorsabb vagyok, azzal egyrészt megengedhetek a végén egy lassabb tempót, másrészt lehet, hogy tényleg tudok 5 percesnél jobbat is. És a megismételhetetlennek tűnő, két évvel ezelőtti 3:21-es maratonom jár a fejemben, ahogy a dobogó felső fokáról csodáltam a világot. Elkap a hév és a vágy. Tudom, hogy kb. három csaj van előttem. Persze, jó lenne megelőzni őket, de még fogalmam sincs, mire lesznek képesek.
14 km környékén figyelmeztet először a testem, hogy hogy futok. Ez nem jó jel. Eddig mintha lebegtem volna, olyan könnyen ment minden. Jól tudom, a figyelmeztető érzés csak súlyosbodni fog, és még csak a táv harmadánál tartok. Egy csajt talán már meg is előztem, a másik kettő még előttem, de a távolság folyamatosan csökken. Sokáig nem is töröm magam, hogy utolérjem őket, úgyis tudom, hogy be fog következni. Eljön az előzés pillanata. Vezető pozíciót szerzek. Picit feldob az érzés, megy még a tempó. Igen, féltávig még minden rendben. 25-nél már annyira nem esik jól a futás, de még kicsit bízom benne, hogy megtartom a vezető pozíciót. 28-nál fogyok el, 30-nál sétálok. Basszus!!! Érzem, ahogy vész el minden. Lőttek a 3:30-as célidőnek, és a csajok is be fognak érni. Nagyon fogyok el. Gél, magnézium... jól tudom, hogy ezek placebók, igazából semmi sem rajtuk múlik. Séta. 32 km: feladom!
Így ért véget idei első maratonom, amire nagy erőkkel készültem, és jónak éreztem az esélyeimet. A mérhetetlen dicsőség vágy megbosszulta magát. Csak magamat hibáztathatom. Balu elmondta a taktikát és nem fogadtam szót. A futás élvezete helyett csak a célidő és a győzelem lehetőségének a stressze ült rajtam. A végén pedig néztem a 4 óra fölött befutókat, és irígységet éreztem a boldog tekintetek láttán. Ők nem az időért és a győzelemért jöttek, csak futni egy jót. Persze, ők is a határaikat feszegették, néha talán bele is sétáltak, de megcsinálták, ezért ők mind győztesek. Megérdemlik az érmet, és további sok jó futást. Én vesztes vagyok, mert feladtam. A feladás oka pedig nem valami rajtam kívül álló dolog, mint pl. sérülés vagy betegség, csupán a magam hatalmas baromsága.
Itt akár le is zárnám ezt a bejegyzést, hiszen tök felesleges ígéreteket tenni, hogy a jövőben majd így megy úgy. Ha majd bizonyítok, beszélhetünk róla, de egyelőre jobban teszem, ha befogom, és beismerem, hogy versenyzésre alkalmatlan, béna futó vagyok. De azért hátha talán legközelebb mégis... Nem, nem megyek Dunának (esetleg majd az augusztusi triatlon rendezvényen) de nem is beszélek a terveimről, mert nem lenne létjogosultsága. Ha sikerül legközelebb nem elbénáznom valamit, akkor majd boldogan beszámolok róla.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
snatch_ · http://futas.asroma.hu 2014.03.24. 13:47:56
Fel a fejjel!
rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2014.03.25. 10:42:32
Én álltam már ki 800-as versenyen 600 méternél, amikor tudtam, hogy nem lesz meg a célidőm, mert semmmi értelme nem volt befutni, de egy maraton utolsó tíz kilométerét fel lehet használni még hasznos dolgok megtanulására, pl mennyi pihenő rántja helyre a szervezeted, milyen hatással van a kedvedre ha továbbmész lemondva a célokról, csak mókából, stb stb...