Brazíliában aquatlon a neve az olyan versenynek, ami úszásból és futásból áll. Valami ilyesmit követtem én el tegnap, csak kicsit közelebbi helyen. Igaz, volt szünet a kettő között, mert két különböző versenyről van szó, csak véletlenül egy napra estek és földrajzi elhelyezkedésüket tekintve is egymáshoz közel kerültek megrendezésre. Mit is csinál ilyenkor egy jó hazafi? Mindkettőre benevez.
 

Szüleim csopaki nyaralása helyileg teli találat a versenyek szempontjából. Az öbölátúszás Balatonfüredről indult, és Tihanyban ért véget. Apuval együtt vágtunk neki, hiszen ő is nagy úszó (vagyis az "is" talán felesleges szó). Mivel én a múlt hétvégén a Balaton-átúszáson nagyon fáztam, ezen a versenyen egy haveromtól kölcsön kapott neoprén ruhában indultam. (Sajnos most annyira béna netem van, hogy nem tudok képet feltölteni, de később pótolom. Jól nézett ki. :-))
 

Az úszás fantasztikusan jó volt. A víz is kicsivel melegebb volt, mint a múlt héten, és a neoprén ruha is megtette hatását, így hidegérzet teljesen elkerült. A táj fantasztikus volt, jobbra kinézve Tihany erdeje-hegye tárult az úszók szeme elé. Annyira elkápráztatott a látvány, hogy fél km-t mellben úsztam, hogy jobban kilássak. Tihanyban rengeteget kirándultunk a kedvesemmel és eszembe jutott, ahogy az erdőből néztük a vizet. Most pedig a vízből az erdőt. Kareszra gondolva még pozitívabb érzések költöztek belém. (Sajnos ő tanulásbeli kötelezettségei miatt Pesten maradt.) Mondhatom, hogy életem egyik legjobb versenye volt (nem az eredmény tekintetében). A célban hallottam, hogy 1:29 lett a 3,6 km. Igazából pont másfél órára számítottam, így bejött a forgatókönyv. Apu természetesen jobbat úszott, de csak tíz perccel, mert sokszor a hajók nem jelezték egyértelműen, hogy merre kell menni, és ő ilyenkor nem áll meg tájékozódni, csak nyomja ezerrel, így aztán néhány száz méterrel többet úszhatott. Ettől sajnos kicsit ideges volt a végén, így ő kevésbé örült, mint én.

Hazaérve Csopakra még ebédelni is volt idő, mert a félmaraton csak du. 4-kor kezdődött. Végre egy olyan verseny, ahol pontosan ismerem a helyszínt, és még a csomagmegőrzővel se kell szórakoznom. A térképre egyszer rápillantva sikerült memorizálnom az útvonalat, ami garantáltan nem a hírhedt GPS-agyamnak köszönhető. :-) Szerencsére csak két "kör" volt, nem tizenöt, mint ahogy én azt elképzeltem. 5 és 10 km-es távra is lehetett jelentkezni, de természetesen én nem adom a legnagyobb alá. A szüleim is kijöttek a rajtra. Nagyon kellemesen telt az eleje. Tudtam, hogy két lány van csak előttem, abból az egyiket az első kör végén megelőztem, de kiderült hogy mindketten a 10 km-es távot futották, tehát nem voltak ellenfelek. Vagyis: én vezettem a női mezőnyt. Féltávnál 46 percnél jártam, amivel abszolút elégedett voltam, a második fele viszont nehezen indult. Felérve az arácsi emelkedőn eszembe jutott, hogy van nálam gél, de sajnos már a frissítés után, így nem tudtam rá inni. Ez nagy hiba volt, mert amint leért a gyomromba az a tömény édes izé, elkezdett fájni a hasam. Nem volt nagyon vészes, de rengeteg energiát kivett. 16 km környékén úgy éreztem, hogy majdnem összeesek, de ekkor Apu ott termett előttem biciklivel. Ettől kezdve tekert előttem és húzott, ami átsegített a holtponton. Az utolsó km-eknél már alább is hagyott a hasfájás, így 1:38-cal sikerült célba érnem. Ezzel megnyertem a női mezőnyt, de a második félidőm 6 perccel rosszabb lett az elsőnél. Ez kicsit nyugtalanított, de igyekeztem nem erre koncentrálni, hanem a győzelemre. Erről is lesznek képek, de sajnos kicsit várni kell.

Nagyon örülök, hogy két versenyt is sikerült magam mögött tudni tudni egy nap, és természetesen azért azt is nagy dolognak tartom, hogy megnyertem a félmaratont, még ha nem is voltunk túl sokan a mezőnyben. Ha most még bringázok is majd egy kicsit, lesz ebből valamikor ironman? :-)

Ja, és a heti sport statisztika így néz ki: 42,9 km futás, 5,6 km úszás, 1 óra hasburning, 1 óra zumba. Az augusztusi futó km-eim nagyon gyérek, és a továbbiakban se lesznek sokkal jobbak. Úgy látszik, ahogy közeledik a Spar Maraton, úgy futok egyre kevesebbet. :-)

Tegnap úszni mentünk a kedvesemmel. Én 2 km-t nyomtam le, ez a normál edzésadagom. Régebben az edzőtermes napok reggelére próbáltam időzíteni az uszodát, vagy ha mégse, akkor a futósakra. Úgy gondoltam, hogy ez a 2 km úszás annyira kevés, hogy önmagában nem tudható be egy napi sportnak. Most azonban a pihenésen és az ésszerűségen van a hangsúly, valamint a Vajda Zsuzsival átbeszélt edzésterv alapján is ennyi volt a csütörtöki adag.

Az első km-t gyorsban úsztam, a másodiknál minden harmadik hossznál mellre váltottam, hogy csillapítsam a dolog monotonitását. Kivételesen minden sáv szabad volt a medencében, így a tömeggel se kellett "verekedni". Nagyon jól esett, és közben azon gondolkoztam, miért nem lehetett az átúszáskor a Balaton hőmérséklete is olyan, mint az uszodáé. Na mindegy, lényeg, hogy a fagyban is átküzdöttem magam a Balatonon, az uszoda hőmérsékletét meg tekinthetjük luxusnak. :-) Utána még szaunáztunk is Karesszal.

Karesz is nagyon szeret futni, bár nem annyira fanatikus, mint én. Most viszont sajnos porclágyulás van a térdében, így egy kis időre szüneteltetnie kell. :-( Mindketten sajnáljuk, szerencsére alázattal viseli, és addig próbálja kihasználni az uszoda adta lehetőségeket.

Ma egész nap pihentem, azaz semmilyen sport tevékenységet nem folytattam. Elő kell készülnöm a holnapi napra, ami kemény lesz. Hogy mit is fogok csinálni, megírom a következő bejegyzésben, amikor már múlt időben beszélhetek róla.

Tegnap, szerda lévén a Nike Futóklubba mentem edzeni. Vajda Zsuzsi fél órát rám áldozott, hogy megírjuk a következő hetekre az edzéstervet, figyelembe véve a céljaimat, jelenlegi állásomat és az egyéb körülményeket. Igazán lelkiismeretesen foglalkozik velem, innen is köszönöm.

Örömmel láttam meg Vali barátnőmet, aki ezúttal már lefutotta a magáét, így csak a bemelegítésre jött velünk. Ő profi futó, aki remek tanácsokat ad. Sajnos a tempóját még nem bírom, de majd idővel... Iramszarvas, Dagadt Köcsög, és Szirénke is ott voltak a futoblogról, akiknek külön örültem.

Zsuzsi vezetésével gimnasztikáztunk egy kicsit, majd Dáviddal és a csapattársakkal elindultunk futni. Rövid bemelegítés után 2*2 km-t nyomtunk izomból, majd még 1 km-t mentünk tempósabban, végül levezettünk. Nekem még mindig a halálom ez a résztávozás, de most lényegesen jobban ment, mint a korábbiakban, és nem is stresszeltem magam annyira. Azért továbbra is érdekesnek tartom, hogy sok srác az ilyen rövid távokon igen csúnyán ott hagy, de ha már félmaratoni távról van szó, nem gyorsabbak nálam. Persze, mivel én korábban abszolút nem résztávoztam, igazából ez se olyan meglepő. Gyakorolnom kell, és idővel talán bírni fogom a tempójukat. Bár, mint tudjuk, nem az a cél, hogy egy edzésen egymáshoz képest hogy futunk, hanem hogy mindenki a saját céljait meg tudja valósítani.

Tegnap az össz futás csak 7,5 km volt, mert utána még más program is várt rám. Régebben ilyen kevés futásért el se indultam volna, most viszont azt gondolom, hogy abszolút megérte, mert ez minőségi 7,5 km volt. A célom most már tényleg nem a km-ek gyűjtögetése (abból már rengeteg van az idén), hanem a teljesítmény javítása, illetve a futás pozitív megélése.

Érdemes talán egy pillantást vetni, mit is alkottam tegnap:

Tegnap jól ment a futás. Már éppen ideje volt, mert az utóbbi hetekben csak azt éreztem, hogy rohadt sokat edzek, és a fejlődésem inkább visszafelé ívelő. Valószínűleg a túledzés csapdájába estem. Már eléggé el voltam keseredve, de most visszajött az önbizalmam. Múlt szerda óta csak egyszer futottam - mondjuk, azt is jobb lett volna kihagyni. Csütörtök-péntek totál pihenő volt, szombaton átúsztam a Balatont, majd átbuliztam az éjszakát (tényleg, a koncerteken való ugrálás sportnak minősül? :-)) Reggel 5-re értem haza, aludtam pár órát, majd elindultam futni. 6,5 km-re tellett, egyszerűen elfogyott az energiám. Kénytelen voltam hazavillamosozni. (Ilyen se fordult elő az elmúlt hat évben.)

Kicsit elkeseredtem, de szerencsére a Balaton-átúszás flash-se még erősebben élt bennem, így elnyomta a fájdalmat. Aludtam jó sokat, majd hétfőn megújult erővel indultam az edzőterembe, ahol lenyomtam a szokásos hétfői menetrendet: 1 óra hasburning (nem tehetek róla, ilyen hülye neve van ennek a hasizom gyakorlatokat tartalmazó órának) és 1 óra zumba. Majd kedden (tegnap) jutottam el ismét a futásig, ahol a könnyűnek érzett tempóm is 5 perc/km alatt volt. Futottam kicsit több mint 12 km-t, és még a 10*100 repülőt is viszonylag lelkesen lenyomtam. Úgy érzem, kezd visszatérni belém az élet.

Nem mondhatnám, hogy a sport jelentéktelen szerepet töltene be az életemben. 6 éve nyomom a futást igen rendszeresen, de a kiegészítő sportok se törpülnek el. Hogy miért csinálom, arra most nem tudok egyszerűen válaszolni, majd talán egy későbbi posztban. 2009 óta járok versenyekre. Talán ez egy jó alkalom, hogy összeírjam, milyen eredményeket produkáltam eddig (csak hogy már az elején unalmas statisztikai adatokkal indítsak).

2009:
Vivicittá, Budapest   12 km   0:58
EON Délibáb félmaraton, Hortobágy   21 km   1:53
Nike Budapest félmaraton   21 km   1:47
Intersport Balaton Maraton és Félmaraton, Siófok   21 km   1:57 (betegen)

2010:
Vivicittá, Budapest   12 km   0:56
K&H maraton váltó, Budapest   21 km   1:54
EON Délibáb félmaraton, Hortobágy   21 km   1:49
Intersport Balaton Maraton és Félmaraton, Siófok   21 km   1:38

2011:
Rotary Félmaraton, Debrecen   21 km   1:40
Oxygén Nagyerdei Maraton, Debrecen   42 km   3:35 (női 3-ik hely)
Borvidék Félmaraton, Szekszárd   21 km   1:54 (hegyi terep)
K&H maraton váltó, Budapest   21 km   1:35 (női 3-ik hely)
Keszthelyi kilométerek, Keszthely   21 km   1:40 (kicsit emelkedős)
Ultrabalaton, Balatonaliga-Tihany   54 km   4:51 (kis eltévedéssel a végén)
Bükki Hegyi Maraton   46 km   4:34 (női 3-ik hely; hegyen, esőben, sárban)
Győr-Lipót   27 km   2:05

Összességében elégedett vagyok, bár még bőven van hova fejlődni. Múlt hétvégén a futás helyett az úszás kapta a főszerepet. 5-ödszörre úsztam át Balatont, ezúttal rohadtul fázva ugyan, de annál nagyobb elégedettséggel a végén. Idő: 2:18.

A továbbiakban is sportról, elsősorban futásról szeretnék itt írogatni. Meglátjuk, milyen sikerrel. Azért ha választanom kell, hogy inkább fussak vagy írjak, az írás fog elmaradni. :-)