Az elmúlt hét
2011.09.09. 10:44
A múlt csütörtöki szenvedős futás után szerencsére azért nem törtem le. Pénteken az edzőteremben gyönyörűen lenyomtam egy zumba és egy capoeira aerobic órát, bár az utóbbinál kicsit éreztem, hogy meg van húzódva a combom. Ilyesmi azonban nem szokott elriasztani. Kemény vagyok, jól viselem a fájdalmat, miközben nagyon erősen reménykedek, hogy pihentetés nélkül is elmúlik a cucc.
Ezután jött a hétvége, ami abszolút sportmentesen telt. A Balatonnál jártunk, mert szombaton esküvőre voltunk hivatalosak, vasárnap meg kihasználtuk a jó időt és a helyi adottságokat. Még elefántot is simogattam a balatonedericsi szavannán:
Este lett volna idő futni, de úgy döntöttem, nem hagyom a kedvesemet egyedül. Az egy dolog, hogy futó vagyok, de emellett egy nagyon szerencsés feleség is, amit nem szoríthatok háttérbe a sport miatt. :-)
Hétfőn menetrendszerűen hasburning és zumba az edzőteremben, kedden meg a rég áhított futás. Ez alkalommal haza is kellett futnom a munkából, mert azzal a bringával jöttem dolgozni, ami kölcsönben volt nálam, és jött érte a tulajdonosa, tehát a hazautat máshogy kellett megoldanom. Ennek a legbonyolultabb része átgondolni, hogy mit hagyhatok a melóban, és mit kell magammal vinni a futásra, és a magammal vitt dolgokat hova teszem, illetve a bent hagyottakat mikor és hogy viszem haza. Néha úgy érzem, felfogadnék egy logisztikust, aki megoldja nekem ezeket a bonyolult ügyeket. :-) Azért sikerült elég kreatívnak lennem, és ezúttal boldogultam egyedül is. Futottam majdnem 15 km-t kényelmes tempóban, és a végén otthon kötöttem ki. Igazából ez a legpraktikusabb dolog.
Szerdán nagy napra ébredtem. Bár parázok mindenféle orvosi berendezéstől, rászántam magam, hogy elmenjek arra a komplex állapotfelmérő vizsgálatra, amin DagadtKöcsög Gergő is részt vett a közel múltban. Nekem már a vérnyomásmérő látványától felmegy ezerre a pulzusom, és ezt mindig magyaráznom kell. Szerencsére itt megértették, és mondták, hogy nem én vagyok az egyetlen ilyen páciens. Úgy remegtem, hogy kérdezték, nem fogok-e elájulni a vérvételtől. Mondtam, hogy azt azért nem, és hősiesen alávetettem magam mindennek. Ezután jött a terheléses vizsgálat. Érdekes, amennyire izgulok egy fehér köpeny láttán, annyira lenyugszom a futógéptől. Jó sokáig tartott, mire minden tapadókorongot rám aggattak, valamint az arcomra helyezték a maszkot, ami az oxigénfelvétel és a széndioxid kibocsátás méréséhez szükséges. 6 perc bemelegítés után a doki elkezdte egyre nagyobb sebességre kapcsolni a gépet, miközben ezerféle grafikon rajzolódott ki a monitoron. Egyszercsak eljutottunk a terhelésnek ahhoz a szintjéhez, amikor a doki azt mondta, hogy itt már abbahagyhatjuk, ha akarom, de nem akartam, így még néhány percig tovább csináltuk, miközben fokozatosan nyomta egyre feljebb a sebességet. Nem tudom, hány perc volt összesen, majd megtudok mindent, ha elküldik a részletes eredményeket.
Ami eddig kiderült, az alapján minden a legnagyobb rendben. Egyedül a tüdőkapacitás kihasználtság mutatott olyan értéket, ami egy ilyen régóta rendszeresen sportolónak lehetne jobb is (90%). Megnyugtatott viszont, ez jól fejleszthető úszással, résztávozással, lufifújással és fúvós hangszerekkel. Azt hiszem, inkább az első kettőt részesítem előnyben. Külön örömet jelentett, hogy nemcsak hogy terhelhető vagyok, hanem a vizsgálat szerint még bőven vannak bennem tartalékok, tehát még messze nem értem el a határaimat. Ez azt jelenti, hogy még javíthatok az eredményeimen. Gergő már megkapta a részletes kiértékelését, nekem majd a jövő héten küldik ki. Kíváncsi vagyok, milyen értékek fognak benne szerepelni.
Mivel ez a vizsgálat elvitte az egész délelőttöt, nem tudtam olyan korán elszabadulni a melóból, hogy odaérjek a szigetre a 6-os edzésre, ezért egyedül kellett volna megfutnom a 2*4 km tempót. Szerencsére pont ott volt Bitliszbá, aki bevállalta, hogy kis bemelegítés után az elsőt lenyomja velem. Nagy segítség volt, mert egyedül sokkal nehezebb tempót futni. 4:30-as átlagsebességet terveztem, de mivel ő diktálta az iramot, sikerült 4:19-cel lenyomnunk. Innen már egyedül folytattam 1 km könnyű futással, majd jött az újabb 4 km tempó, de ez már csak 4:32-es átlagúra sikeredett. Így alakult az egész. Lényeg, hogy, jól esett. Utána Zsuzsiékkal nyújtottam egy jót, és még a futóblogos pólót is át tudtam venni. Sajnos az ujjasból a kelleténél nagyobbat rendeltem, de sebaj, legalább télen jól aláöltözhetek.
Csütörtökön reggelre úszást terveztem, de a combhúzódásom visszajött, ezért letettem róla. (Vagy ez csak kifogás a lustaságra?) Meló után fogászat volt a program, ezért azt hittem, nem fog már más beleférni a napba, de szerencsére lyukas fog híján olyan gyorsan letudtam a dolgot, hogy este nyomtam kellemes három kört a Kopaszin. Végre elég hideg és késő volt ahhoz, hogy ne ott gyülekezzen az összes figyelmetlen ember, így egész nyugisan telt a futás. Egyedül azt a locsolót csaptam volna le, ami nemcsak hogy engem talált mindig telibe, hanem a kavicsos részen olyan pocsolyákat csinált, hogy a cipőm totál beázott. De ezt is fantasztikus módon túléltem. :-)
Most ott tartunk, hogy 3 hét és 2 nap múlva maraton. Az agyam egyre inkább ekörül jár. A tervidőm 3:29:59. :-) Áprilisban 3:35-öt futottam, az UB-n a maratoni részidőm 3:33 volt. Vajon mi kell ahhoz, hogy ebből még pár percet lefaragjak? Min múlik a dolog?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
korpaZASZ · http://korpa.blog.hu/ 2011.09.09. 15:13:48
Egyébként ma sikerült megint hosszút futnom (pedig újra csak esküszöm, hogy ált. hétvégente csinálom), 35 km ment 4'27"es tempóval (148as pulzus), de a legbíztatóbb mégis az volt benne, hogy az utolsó 5km volt a leggyorsabb (4'17").
Persze a maratonon még km-enként min. 10mp-cel gyorsabban kell majd haladnom a mai átlagnál, de ez legyen már az én bajom :)
azilinha · http://futobarom.blog.hu/ 2011.09.09. 15:28:32
Én holnap tolok egy hosszút, de valószínűleg úgy lesz, hogy otthonról elfutok a Margitszigetig a rakparton és ott nyomok 4 kört, majd vissza. Baromi unalmas ez a körözgetés, de legalább az autósok, bringások meg a hülye gyalogosok nem fenyegetnek.
Azt nem tudom még, hogy kulacsot vigyek-e. A szigeten 3 helyen lehet inni, így azzal nincs probléma. Odafelé még nem kell, visszafelé viszont gáz lehet, mert kb. 8 km hazáig. Ennyit kibír az ember ivás nélkül egy 37 km-es futás végén?
pannonfunk 2011.09.09. 19:04:53
Pantomimesnek is felmegy a pulzusa a fehér köpeny láttán. Nekem érdekes módon a pulzusom nem, de a vérnyomásom igen.
azilinha · http://futobarom.blog.hu/ 2011.09.09. 21:51:39
korpaZASZ · http://korpa.blog.hu/ 2011.09.09. 21:56:02
Sajnos leesett a szigszalag (...) a mellbimbóimról, így kezdte őket kidörzsölni a technikai póló féltávtól, úgyhogy onnan félmeztelenül haladtam, ez nem hiányzott, de nem érdekelt már, csak a tempót próbáltam tartani. Mennyibe kerül egy ilyon spiroergometrikus (vagy hogy mondják) teszt? Holnaptól egyébként Zadar mellett futok már nyaralás alatt, innen az is elég közel van relatíve.
pannonfunk 2011.09.10. 09:20:06
azilinha · http://futobarom.blog.hu/ 2011.09.10. 21:06:51
Lemúr Miki · http://hosszutav.blog.hu/ 2011.09.10. 21:43:01
azilinha · http://futobarom.blog.hu/ 2011.09.10. 22:00:31
Lemúr Miki · http://hosszutav.blog.hu/ 2011.09.10. 22:39:45
A múlt hét végén a félmaraton meglett 1:39:42 alatt, úh. kis szerencsével meglesz a maratoni 3 és fél óra, főleg, ha barátságosabb lesz a hőmérséklet. Mondjuk negyedannyit ha edzettem az utóbbi időben, mint te, szégyellem is magam.
Szorítok!
pannonfunk 2011.09.10. 22:44:29