Balatonman Füred - idei első triatlonom
2014.06.20. 15:00
Balatonman. 1,9 km úszás, 90 km bringa (1200 m szintkülönbséggel) és 21 km futás a versenytáv. A rendezvénynek Balatonfüred és a környező dombvidék ad otthont. Már csak a helyszín miatt is megéri részt venni.
Hogy rendben volt-e a felkészülésem? Azt hiszem, egészen pozitívan válaszolhatok erre. Az elmúlt egy évben tényleg beleadtam, amit időm és energiám (és az edzőm) engedett (és javasolt). Mégis, ahogy közeledett a verseny, egyre nőtt bennem a feszültség, és egyre kevesebbnek éreztem magam. A verseny napján, amikor 5-kor szólt az ébresztő, irigykedve gondoltam azokra, akik kényelmesen a másik oldalukra fordulnak, majd valami kellemes, relaxációs tevékenységgel töltik a napjukat. Én pedig hulla fáradtan kelek, majd érzem, ahogy a torkomban dobog a szívem. Reggeli összevisszaság, rohanás. Így is későn indulunk. Útközben az idegesség a tetőfokára hág, miközben számolgatom, hogy mennyi teendő vár még ránk a rajt előtt, időnk meg nagyjából nulla. Baromi szerencsés körülmények közt sikerül megoldani a parkolást, bringákat lekapjuk, versenyközpontba le, neoprén ruha fel, check-in, és mehetünk a vízbe.
Végre kicsit lenyugszom, hogy nem késtük le a rajtot. Már csak az aggaszt, hogy a pályát jelölő bójákat nem nagyon látom, de gondoltam, sebaj, majd úszom a tömeg után. Rajtpisztoly eldördül. Hirtelen mindenhonnan pofonok, rúgások. Erre számítani lehetett, hiszen sok gyorsúszó közös rajtolása nem igazán történhet "békésen", de az első percekben mégis nyomasztó volt. Nyilván én is adtam párat, de az legalább nem nekem fájt. :-) Ötszáz méter után már kb. 2 pofon per perc az atrocitás, és kezdem jól érezni magam. Arra gondolok, bárcsak az egész verseny alatt csak úszni kéne. Egész jól haladok. 38 percen belül ki is jövök a vízből, amit túl jónak érzek, és gyanús, hogy rövidebb volt a táv. De később megnyugtatnak, hogy annyi volt az annyi.
Depóban neoprén le, bringás cipő és sisak fel, bringát kitolom a rajtvonalig, ahol figyelmeztetnek, hogy nincs rajtam a rajtszám. Basszus, van két rajtszám a bringán, egy a sisakon, nem elég?! De tudom, hogy vitatkozás helyett azonnal nyomás vissza a rajtszámért. Nem volt könnyű menetiránnyal szemben visszaküzdenem magam a depó helyemig. Magamra veszem a rajtszámot, majd ismét előre! Kb. két perc lehetett itt az elvesztegetett idő, ami a bringázás elején eléggé bosszant. De próbálom túltenni magam rajta. Elindulunk felfelé, irány a nagy Gella. Nem könnyű, de ismerem a pályát, és felfelé többnyire előzgetek, míg lefelé engem előznek. A vöröstói fordító után (24 km-nél) lejön a láncom. Máskor egy mozdulattal vissza tudom rakni, de most ott szerencsétlenkedek. Valahogy a pedálra csavarodott, és nekem csak az jár a fejemben, hogy ez az időmből megy. Stresszben nehéz megoldani bármit is. Szerintem tíz perc is lehetett, amit itt elbarmoltam, és végre sikerült továbbmennem. Lógó orral tekerek sokáig, és csak a Gella ismételt megmászásakor térek magamhoz. Számolgatom, kb. mennyi idő alatt érhetek be, és akkor milyet kell futnom a tervezett időm eléréséhez. Megnyugtat a gondolat, hogy bőven meglesz. Sőt!
A bringázásom azért nagyon hosszú lett (3 óra 32 perc az afférokkal együtt), de szerencsére a célidőmet olyan kishitűként terveztem meg, hogy még ez a béna idő is belefért. A bringa-futás depónál már szerencsére nem követek el semmilyen malőrt, csak cipőcsere és nyomás a futópályára. Edzéseken sokszor megviselt a bringa-futás váltás, de most semmi ilyesmit nem érzek. A futás első pillanatától sikeresen átkapcsolt az idegrendszerem, és 3-4 km után elkezdem élvezni. Hirtelen tudatosul, hogy ez a fő számom, ebben vagyok jó, itt már nem történhetnek technikai problémák és ez a verseny utolsó száma.
4:53-as ezrekkel (perc/km) indulok neki, amit nem néztem ki magamból, és kicsit félek, hogy nem tudom tartani ezt a tempót a végéig. Ennek ellenére úgy döntök, hogy megyek ebben az iramban, amíg bírok. Telik az idő (a kilométerekkel együtt), és még mindig nem lassulok, csak egyre többször állok meg inni. Ezek 1-2 másodpercet jelentenek alkalmanként, így elhanyagolható a lassulás mértéke. A vége felé már fáj egy kicsit, az utolsó 5-6 km-t nem annyira kívánom. Szuggerálom magam, hogy ez már gyerektáv, és akár pókjárásban vagy fókamászásban is menne. De megy még két lábon is! :-) Az utolsó 2-3 km már jobb, mert kezd szétáradni az endorfin. Már tudom, hogy semmi nem állíthat meg, és ez a verseny az enyém. És egyszer csak eljön a célbaérés pillanata, ami fantasztikus boldogságként csap meg!
A futásom 1:42 lett, az össz időm (depóval együtt) pedig 6:02! Előző este még 6:23-at tippeltem magamnak, ezt igencsak felülmúltam a bénázásokkal együtt is! Tudtam, hogy tavaly a korosztályomból az első csajnak 6:19 lett az ideje, így reménykedtem némi dobogós helyezésben. Kiderült, hogy vastagon megnyertem a kategóriámat! Abszolút nőiben pedig a 11-ik lettem, és kb. 4 hellyel lennék előrébb, ha nem kell visszamenni a rajtszámért és nem esik le a láncom. De így is maximálisan elégedett vagyok! Sőt, inspiráló a tudat, hogy legközelebb, ha jobbat akarok menni, nem is kell gyorsabbnak lennem, csak kevesebbet bénázni. :-)
Köszönetet mondok
- a férjemnek, Karesznek, aki elviseli, hogy az időm igen jelentős részét edzéssel töltöm, sőt, sokszor el is jön velem futni, és néha még versenyeken is részt vesz, és nem próbál visszatartani.
- Balunak, az edzőmnek, aki megtervezi, nyomon követi és szükség esetén módosítja a felkészülésemet. Sokkal jobban képben van, hogy mit bírok és mit nem, mint én magam. :-) A szakszerűségét meg az eredmények bizonyítják.
- Baracknak, Áginak és a többi csapattagnak, akik frissítővel, pótgumival és logisztikai szakértelemmel támogattak minket.
Gratulálok Adrinak, Attilának, Mariannak és Norbinak, akik csapattársként szintén részt vettek a versenyen, igen szép eredményekkel, Norbi ráadásul duplázva a távot. :-) Remélem, sok hasonló élményünk lesz a jövőben.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Adri09 2014.06.20. 15:58:01
