Hosszú, szenvedős futás
2011.09.02. 10:34
Szerdán ellátogattam a szigetre, de mivel csütörtökre volt előírva egy hosszú, Zsuzsi azt tanácsolta, hogy ne résztávozzak a többiekkel, csak egy laza kört nyomjak. Így is lett. Szinte felesleges volt emiatt elmenni oda a francba, de legalább találkozhattam a társaimmal, és az edzőmnek is fogadhattam a gratulációját a vasárnapi versenyt illetően. Így pedig már megérte. :-)
Egy nap múlva pedig, akár hiszitek, akár nem, eljött a csütörtök. Az útvonalat a futótérképen kimérve nagyjából elterveztem. A melóban átöltöztem, és magamhoz vettem a szükséges dolgokat: 2*3 deci izoital kulacsövben, két gél karra rögzíthető tartóban, a gélek mellett telefon és céges belépőkártya, a kulacsövemben a kulacsokon kívül mp3 lejátszó és kulcs, az egyik csuklómon a garmin óra, a másikon egy csuklópánt zsebkendőkkel. Nemcsak karácsonyfának éreztem magam, hanem súlyemelőnek is, már a futás szempontjából. Sebaj, futottam már máskor is így, és eddig mindig túléltem.
Az elején még jól ment, és az Infoparkból dél felé a bicikliúton nem is voltak különösebb kellemetlenségek. A 6-os utat elérve elmentem a Budafoki út felé, és azon jöttem vissza, csakhogy más útvonalon menjek, mint odafelé. Ezt a baromságot már nem először követem el. Az a Budafoki szar, mert ezerrel húznak el az autók a pofámba nyomva a füstöt, a járda keskeny, folyton autókijáróba ütközöm, ahol az életem védelmében kénytelen vagyok lassítani vagy megállni. Visszaérve az Infoparkba tartottam 10 km-nél. Innen a rakparton a Margitsziget felé vettem az utat. Az Árpád-hídnál terveztem bemenni, de mivel a rakparton is annyi volt a zavaró tényező (bringások, gyalogosok, autók a kereszteződésekben), hogy nagyon vágytam valami futóbarátabb helyre. Így aztán a Margit-híd felől mentem be a szigetre, ahol nyomtam két kört.
Valahogy nagyon akadozva ment a dolog. Folyamatos fáradtságot éreztem, és a combom is meg volt húzódva. Állandóan szomjas voltam, így nemcsak az izoitalok fogytak el, de minden csapnál megálltam inni. A géleket is benyomtam, de attól se jött vissza az energiám. A két kör után még hazáig kellett volna futnom. Ismét ez a kegyetlen rakpart következett, ahol már olyan fáradt voltam, hogy képtelen voltam felmérni, hogy hány bringás támad egyszerre, miközben a gyalogosok előzésével próbálkozom.Végül nagy nehezen eljutottam a Lágymányosi hídig. Eredetileg úgy terveztem, hogy hazáig futok, ami onnan még 2,2 km lett volna és a cuccaimat meg a bringámat a melóban hagyom, de ott hirtelen meggondoltam magam, és bementem a munkahelyemre a cuccomért, és biciklivel tértem haza. Így aztán a tervezett 34 km helyett csak 32 km lett a vége. Igaz, amit regisztráltam belőle, az csak 31,4 km, mert amikor a szigetre próbáltam bejutni az embertömegen keresztül, akkor leállítottam a stoppert, és elfelejtettem időben visszakapcsolni, így pár száz méter kimaradt a mérésből. Itt láthatók a futásom részletei.
Összefoglalva: akármennyire is szar volt, azért büszke vagyok magamra, hogy sikerült. A bénaság oka talán az lehet, hogy a vasárnapi verseny óta még nem regenerálódtam, valamint ha meló után megy az ember hosszúzni, akkor eleve is fáradtabban indul neki. Az útviszonyok meg tényleg katasztrofálisak voltak. A budai rakpartról ki kéne tiltani az autókat, és oda terelni a bringásokat, a másik részét meg meghagyni a gyalogosoknak. A kettő közé meg rekortánt építeni korlátokkal elválasztva, hogy ne lehessen oldalról csak úgy kiugrani rá. Kedves futó, bringás és gyalogos társaim: megszavazzuk???? :-) Hova kell küldeni a kezdeményezést?
Akár futóként, akár bringásként nyomulok a rakparton, mindig útban vannak a fényképező turisták, de igazából megértem őket, és jól esik, hogy ennyire tetszik nekik a város, ahol élek. Aki pedig az alábbi látvány fényképezi, azt ugyan szívesen lerúgnám, amikor az utamba áll, kívülállóként azonban teljesen megértem:
Visszatérve a futásra: a maratonra azért jobb formában kell lennem. Szerencsére ott le van zárva az út, így nem kell egyfolytában támadásoktól tartani, meg van oldva a frissítés, nem munkából kell menni, és nem egy 29 km-es verseny után 4 nappal kell rajthoz állni. De az utóbbi igazából nem kéne, hogy probléma legyen. A bükki hegyi maratont 6 nappal az UB-n futott 54 km-em után csináltam meg. Vagy az más volt a versenyláz miatt? A franc se tudja. Minden esetre, ha egyszer Balaton Szupermaratont is szeretnék, akkor nem kéne, hogy ilyen dolgok megviseljenek. Na mindegy. Jövő hétvégén nyomok még egy hosszút, attól kezdve pedig rápihenek a versenyre. Nagyon szeretnék 3:30-on belüli maratoni időt.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
pannonfunk 2011.09.02. 13:22:27
azilinha · http://futobarom.blog.hu/ 2011.09.02. 13:33:38
Neked lehet, hogy ez jó időnek számítana, mert alig egy éve futsz. Egy év után bennem még a félmaraton se merült fel, de igazából semmilyen verseny.
korpaZASZ · http://korpa.blog.hu/ 2011.09.02. 14:05:26
Egyébként én is munkába és -ból szoktam futni hétközben, család mellett az éves kilométereimet (5e) másképp nem lehetne kivitelezni.
Szerencsések vagyunk itt vidéken, hogy 5-10 perc futással már a természetben vagyunk (ha jársz z.egerszeg felé, futhatunk majd egyet), amit természetesnek veszünk, pedig ha elolvassuk a beszámolódat, nem is annyira magától értetődő.
Gratulálok a 32km-hez, de ez már talán következett az előzőekből is. Drukkolok a 3:30hoz, nekem is vannak hasonlóan kerek időcéljaim a maratonra.
azilinha · http://futobarom.blog.hu/ 2011.09.02. 14:41:56
azilinha · http://futobarom.blog.hu/ 2011.09.02. 14:52:42
korpaZASZ · http://korpa.blog.hu/ 2011.09.02. 14:58:04
Én is főleg 7végén szoktam, megnéztem az idei 9db 30km feletti futásaim (ami nem verseny volt) közül 4 volt hétvégén és 5 hétközben, de akkor is 7végén szoktam leginkább, esküszöm :)
azilinha · http://futobarom.blog.hu/ 2011.09.02. 15:13:54
U alakú pálya. A főbejárattól az U egyik végéig + vissza, majd másik végéig + vissza 4 km. Ezt nevezzük 1 "körnek". Van betonos és kavicsos rész, meg egy 400 m-es rekortán. Nagyon jó lenne, csak túl rövid. 3 kört szoktam ott futni általában, ennél több már nagyon unalmas lenne. A rekortán meg jó repülőzésre, csak sajnos azt is ellepik időnként a gyerekek meg a bringások, így ott is nagyon kell figyelni.
szistvanka · http://szisa.com 2011.09.02. 19:46:47
A héten szilvásváradi pihenésünk alkalmával volt szerencsém kétszer futni a Szalajka patak völgyében. Gyönyörű környék, tiszta hegyvidéki levegő, zéró forgalom, stb..., még mindig a hatása alatt vagyok. Lassan posztot is össze kéne hozni róla.